1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.
2 Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!
3 Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.
4 Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!
5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.
6 A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.
8 Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.
9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik.
10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.
11 Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
12 Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl.
15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;
17 Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl.
18 [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket.
19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
20 Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.
21 Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat.
23 Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik.