1 Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.

2 A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;

3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.

4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.

5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.

6 Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!

7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

9 Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.

10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.

12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.

13 Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!