1 Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl.

2 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.

3 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.

4 Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet.

5 És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.

6 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.

7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.

8 Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.

9 Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.

10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban.

11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.

12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki!

13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.

14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.

15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket.

16 Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.

17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön.

18 Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!