1 Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt.
2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
3 Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
5 Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!]
6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?
9 Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
10 Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
11 Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]
12 Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk!
13 Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
14 Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
18 Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem!