1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.

2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:

3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.

5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.

7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.

9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?

13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?

16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

19 Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.