1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!
7 Az Úr az én erõm és paizsom, õ benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem õt.
24 Áldjon meg tégedet az Úr, és õrizzen meg tégedet.
25 Világosítsa meg az Úr az õ orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.
26 Fordítsa az Úr az õ orczáját te reád, és adjon békességet néked.
7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
29 Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.
2 Szeretett [barátom,] kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek.
12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ templomában.
11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.
24 Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
10 Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendõs vagyok!
11 Még ma is olyan erõs vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erõm, most is olyan az én erõm a harczoláshoz és járásra-kelésre.
1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.
31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.