12 Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsõséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.
5 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]
5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
8 Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek elõtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai elõtt;
9 A ki pedig megtagad engem az emberek elõtt, megtagadtatik az Isten angyalai elõtt.
10 És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik.
4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!
1 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.
4 Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hûséges.
5 Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.
6 Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
2 És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!
4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
5 Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezõleg a mi alkalmatos voltunk az Istentõl van:
6 A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái []legyünk, nem betûé, hanem léleké; mert a betû megöl, a lélek pedig megelevenít.
1 Grádicsok éneke. &A kik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, a mely meg nem inog, örökké megáll.
9 Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erõs? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.
7 Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja õt szent egeibõl jobbjának segítõ erejével.
10 Mert azért fáradunk és szenvedünk szidalmakat, mivelhogy reménységünket vetettük az élõ Istenben, a ki minden embernek megtartója, kiváltképen a hívõknek.
5 Hogy ne mondja ellenségem: meggyõztem õt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.
10 És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.
7 Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó.
10 Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az õ szolgája szavára? õ, a ki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!
7 Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
6 Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.
7 Értsétek meg tehát, hogy a kik hitbõl vannak, azok az Ábrahám fiai.
8 Elõre látván pedig az Írás, hogy Isten hitbõl fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek.
9 Ekként a hitbõl valók áldatnak meg a hívõ Ábrahámmal.
4 Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõszálunk van.
8 Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.
2 Ímé, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert erõsségem és énekem az Úr, az Úr, és lõn nékem szabadítóm!
3 [Kinek] szíve [reád] támaszkodik, megõrzöd [azt] teljes békében, mivel Te benned bízik;
10 Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.
8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!
5 Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.
1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
31 Az Istennek útja tökéletes; &Az Úrnak beszéde tiszta; &Paizsa õ mindeneknek, a kik õ benne bíznak.
7 Jó az Úr, erõsség a szorongatás idején, és õ ismeri a benne bízókat.