2 Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
7 Legyetek azért, atyámfiai, béketûrõk az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvetõ várja a földnek drága gyümölcsét, béketûréssel várja, míg reggeli és estveli esõt kap.
8 Legyetek ti is béketûrõk, [és] erõsítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.
22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
21 Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre.
5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.
6 [Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.
14 Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
5 Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.
9 Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
4 Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?
7 Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.
34 Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tõled.
15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
20 Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;
31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!