Protecção e Segurança
17 És gyûlöletesek lesztek mindenki elõtt az én nevemért.
18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
19 A ti béketûréstek által nyeritek meg lelketeket.
17 Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.
18 Ámde az Úr szemmel tartja az õt félõket, az õ kegyelmében bízókat,
19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa õket.
22 És akármit kérjünk, megnyerjük tõle, mert megtartjuk az õ parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek elõtte.
3 De hû az Úr, a ki megerõsít titeket és megõriz a gonosztól.
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!
8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!
19 Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20 És ha vonakodtok, sõt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
6 Az igazság megõrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bûnöst.
2 Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tõle van az én szabadulásom.
3 Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
18 Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön.
9 És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!
8 És veled voltam mindenütt, valahová mentél, minden ellenségeidet is a te orczád elõl elvesztettem, ennekfelette [oly] hírt szerzettem néked, a minemû hírök van a hatalmasoknak, a kik a földön vannak;
1 Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi. Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ.
10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.
11 Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hûségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
1 Dávidé. &Áldott az Úr, az én kõváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, [s] viadalra az én ujjaimat.
2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
10 Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.
7 Elesnek mellõled ezeren, és jobb kezed felõl tízezeren; és hozzád nem is közelít.
15 Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól.
10 A kik szeretitek az Urat, gyûlöljétek a gonoszt! Megõrzi õ az õ kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezébõl megszabadítja õket.
18 Tudjuk, hogy valaki Istentõl született, nem vétkezik: hanem a ki Istentõl született, megõrzi magát, és a gonosz nem illeti õt.
8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
7 Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
8 Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetõnek megnyittatik.
16 Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élõt ingyen.
6 Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?
11 Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
11 És nem vagyok többé e világon, de õk a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg õket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12 Mikor velök valék a világon, én megtartám õket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megõrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
1 Dávid miktámja. &Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
11 Kárhoztasd õket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el õket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.
12 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet.
10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
14 Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.
11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
23 Minden féltett dolognál jobban õrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet.
8 Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.
9 Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!
10 Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bõségesen.
27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elûzi elõled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!
1 Dávidé. &Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitõl féljek? Az Úr az én életemnek erõssége: kitõl remegjek?
6 Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]
7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
8 Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
7 Sõt áldássá tetted õt örökké, megvidámítottad õt színed örömével.
8 Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.
9 Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölõidet.
1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.
25 Az igaz eszik az õ kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szûkölködik.
4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.
5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.
1 Grádicsok éneke. &Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
2 Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
3 Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te õrizõd.
4 Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek õrizõje!
5 Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felõl.
6 Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
7 Az Úr megõriz téged minden gonosztól, megõrzi a te lelkedet.
8 Megõrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!
22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat.
5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
17 Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az õ igazságuk, mely tõlem van, így szól az Úr.
1 Dávid miktámja. &Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
11 Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.
12 Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.
29 Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen elõtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.
5 Mint repesõ madarak, úgy oltalmazza a seregek Ura Jeruzsálemet, oltalmazván megszabadítja, kimélvén megmenti.
17 Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erõszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? &S kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?
7 Jó az Úr, erõsség a szorongatás idején, és õ ismeri a benne bízókat.
8 Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk.
12 Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi õt minden idõben, és az õ vállai között lakik.
4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az õ hûsége.
10 Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittõl, és magokat általszegezték sok fájdalommal.
8 Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielõtt kérnétek tõle.
3 Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.
1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.
2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
3 Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
4 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
5 Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.
6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!
26 És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esõt idejében; áldott esõk lesznek.
1 Dávid zsoltára. &Az Úr az én pásztorom; nem szûkölködöm.
3 [Kinek] szíve [reád] támaszkodik, megõrzöd [azt] teljes békében, mivel Te benned bízik;
10 Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.
33 Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
35 Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
36 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
6 És helyeze Dávid állandó sereget a damaskusi Siriába; és a Siriabeliek Dávidnak adófizetõ szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot valahová megyen vala.
14 És ez az a bizodalom, a melylyel õ hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az õ akarata szerint, meghallgat minket:
15 És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, a melyeket kértünk õ tõle.
25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.
19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Õ gazdagsága szerint dicsõségesen a Krisztus Jézusban.
6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
9 A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
2 Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.
26 Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.
20 Õrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:
9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.
8 Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk.
7 Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az õ szolgáinak, a prófétáknak.
114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
9 A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az õ útát, kiismertetik.
12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Õk pedig mondának: Semmiben sem.
1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!
12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember!] de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak.
14 Ekképen rendelte az Úr is, hogy a kik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek.
26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.
22 És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.
7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.
20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk õ.
11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.
7 Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtõl; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.
16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
13 Mindenre van erõm a Krisztusban, a ki engem megerõsít.
6 Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
25 Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhezõ lelket megelégítek.
11 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tõle?!
5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
29 Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
30 Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
31 Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
6 Legyetek erõsek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tõlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tõled, sem el nem hágy téged.
10 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten elõtt meg ne hajolj!
9 Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
4 Vénségtekig én vagyok az, és megõszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.
7 Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tõletek.
8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.
31 Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?