1 Sárón nárcisza vagyok én, a völgyek lilioma.
2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt.
3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek.
4 Elvitt engem a borozóhelyre, melynek jelvénye a szerelem.
5 Erősítsetek aszú szőlővel, üdítsetek fel almával, mert a szerelem betege vagyok!
6 Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem.
7 Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!
8 Szerelmesem hangját hallom! Jön már, ugrálva a hegyeken, szökdelve a halmokon.
9 Mert olyan szerelmesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvas. Itt áll már falaink mellett, benéz az ablakon, betekint a rácsozaton.
10 Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
11 Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.
12 Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.
13 Érleli első gyümölcsét a fügefa, és a virágzó szőlők illatoznak. Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már!
14 Galambom, a sziklahasadékban, a magas kőszál rejtekében! Mutasd meg arcodat, hallasd a hangodat, mert kellemes a hangod, és bájos az arcod!
15 Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!
16 Szerelmesem enyém, s én az övé vagyok, övé, ki a liliomok közt legeltet.
17 Ha hűs szél támad, és megnyúlnak az árnyak, jöjj vissza, szerelmesem, a hegyszakadékokon át, gazellához vagy fiatal szarvashoz hasonlóan!