1 Igazságosan fog uralkodni a király és törvényesen fognak vezetni a vezérek.
2 Mindegyik olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen, és fedett hely zivatar idején, mint patak a száraz tájon, mint hatalmas kőszál árnyéka a kiszikkadt földön.
3 Nem lesznek homályosak a szemek, ha látni kell, figyelmesek lesznek a fülek, ha hallani kell.
4 A meggondolatlanok értelmesen gondolkoznak, a dadogó nyelvűek folyékonyan, világosan beszélnek.
5 Nem nevezik többé a bolondot nemesnek, és a gazembert sem mondják tisztességesnek.
6 Mert a bolond csak bolondot beszél, szívében álnokságot forral, elvetemülten jár el. Tévelygést hirdet az ÚRról, éhezni hagyja az éhes embert, megfosztja italától a szomjazót.
7 A gazembernek gonoszak az eszközei, és galádságot tervez: hazug beszéddel megrontja az alázatosokat, még ha a szegénynek igaza van is.
8 De a nemes lelkű nemesen gondolkozik, és kitart a nemes dolgok mellett.
9 Ti könnyelmű asszonyok, halljátok meg szavam! Ti elbizakodott leányok, figyeljetek beszédemre!
10 Alig egy év múlva reszkettek, ti elbizakodottak, mert nem lesz többé szüret, nem lesz gyümölcsszedés!
11 Borzadjatok, ti könnyelműek, reszkessetek, ti elbizakodottak! Vetkőzzetek meztelenre, csak ágyékkötőt öltsetek!
12 Mellet verve gyászoljátok a gyönyörű mezőket, a termő szőlőtőkét,
13 népem termőföldjét, melyet tövis és gaz ver föl, és a vigadozó város sok vidám házát!
14 Mert elhagyott lesz a kastély, elnémul a város lármája, a várhegy és a bástya barlang lesz mindörökre, ahol zebrák viháncolnak és nyájak legelésznek.
15 Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik.
16 A pusztában is jog lakik, a kertben igazság honol.
17 Az igazság békét teremt, és az igazság a békét és a biztonságot szolgálja örökké.
18 Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.
19 De jégeső hull, és ledől az erdő, a város pedig elsüllyed a mélyben.
20 Boldogok vagytok, akik mindenütt víz mellett vethettek, és szabadjára engedhetitek az ökröt és a szamarat.