1 Jónás imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában.
2 Ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.
3 Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.
4 Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat!
5 Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre.
6 Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem!
7 Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.
8 Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.
9 De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás!
10 Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.