1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok!
3 Tűrjétek el, ha én is beszélek, s miután beszéltem, gúnyolhattok.
4 Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül türelmetlenkedem!
5 Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket a szátokra!
6 Ha rágondolok, megzavarodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak.
8 Ivadékaik előttük jutnak jómódba, sarjadékaik szemük láttára.
9 Házukban békesség van, rettegés nélkül, nincs rajtuk Isten vesszeje.
10 Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el.
11 Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik.
12 Dob és citera mellett énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek.
13 Jólétben töltik napjaikat, és csendesen szállnak le a holtak hazájába.
14 Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról!
15 Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk?
16 Pedig jólétük nincs a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!
17 Hányszor kialszik a bűnösök mécsese, veszedelem éri őket, és pusztulást osztogat Isten haragja!
18 Olyanok lesznek, mint a szél hordta törek, és mint a polyva, melyet elragadott a forgószél.
19 Csak fiainak tartogat veszedelmet az Isten? Neki fizet meg, majd megtudja!
20 Saját szemével látja meg romlását, és a Mindenható izzó haragját issza.
21 Mert mit törődik már halála után háza népével, ha hónapjainak száma elfogyott?
22 Kioktathatja-e valaki az Istent? Hiszen ő ítélkezik a magasság lakói fölött is!
23 Az egyik meghal ereje teljében, minden gondtól mentesen és nyugodtan.
24 Lágyéka tele van kövérséggel, csontjaiban zsíros velő van.
25 A másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem élvezte a jót.
26 Egyformán a porba kell feküdniük: ellepik őket a férgek.
27 Látjátok, ismerem gondolataitokat, és az ellenem szőtt fondorlatokat.
28 Mert azt mondjátok: Hol van az előkelők háza, hol van a sátor, ahol a bűnösök laknak?
29 Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni szoktak, és nem ismeritek intéseiket,
30 hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé viszi őket?
31 Ki veti szemére dolgait, ki fizet meg neki tetteiért?
32 Ha kiviszik a temetőbe, sírdombja fölött őrködnek.
33 Édesek neki a völgy hantjai, és sok ember vonul utána, meg előtte is számtalan.
34 Miért akartok hiábavalósággal vigasztalni? Válaszaitokból a rosszindulat beszél.