1 Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:

2 Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját?

3 Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod?

4 Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?

5 Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak.

6 A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva a pusztulás helye.

7 Ő terjesztette ki északot a kietlenség fölött, megerősítette a földet a semmiség fölött.

8 Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk.

9 Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte.

10 Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.

11 Az egek oszlopai meginognak, és megrendülnek fenyegetésétől.

12 Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget.

13 Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót.

14 Pedig ez csak a szegélye útjának! S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?