1 Dávidé. Téged hívlak, URam, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz.

2 Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, kezemet fölemelve szent templomod felé.

3 Ne sorolj a bűnösök és gonosztevők közé, akik békésen beszélnek embertársaikkal, de rossz szándék van a szívükben.

4 Fizess meg nekik tetteik szerint, gonosz cselekedeteik szerint! Kezük munkája szerint fizess meg nekik, torold meg rajtuk, amit elkövettek!

5 Mivel nem figyelnek az ÚR tetteire, sem kezének munkájára, lerombolja, nem építi őket.

6 Áldott az ÚR, mert meghallgatta esedező hangomat.

7 Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem, és énekelve adok neki hálát.

8 Az ÚR az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje.

9 Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!