1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.
2 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.
3 Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!
4 Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)
5 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
6 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
7 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
8 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)
9 Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.
10 Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!
11 Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő;
12 nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.