1 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az ÚRnak. URam, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem,
2 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.
3 URam, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el,
4 ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott,
5 akkor ellenség üldözzön, és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.)
6 URam, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!
7 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban!
8 Az ÚR ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, URam, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!
9 Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten!
10 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.
11 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.
12 Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz.
13 Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít.
14 Ha rosszakarat fogamzik meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül!
15 Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített.
16 Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll.
17 Hálát adok az ÚRnak, mert igaz ő, zengem a felséges ÚR nevét.