1 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. Magasztalunk, ó Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.

2 Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.

3 Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)

4 A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!

5 Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!

6 Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,

7 hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.

8 Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.

9 Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének.

10 A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!