1 A karmesternek: "A fiú halála" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Hálát adok az ÚRnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.
2 Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges!
3 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.
4 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró.
5 Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!
6 Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.
7 De az ÚR örökké trónján ül, fölállította bírói székét.
8 Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.
9 Az elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején.
10 Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak.
11 Zengjetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!
12 Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.
13 Légy kegyelmes, URam, lásd meg, míly nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,
14 hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!
15 Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.
16 Megismertette magát az ÚR, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)
17 A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.
18 Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye.
19 Ne engedd, URam, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!
20 Kelts bennük félelmet, URam, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)