9 Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
3 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél,
4 micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?
5 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
7 Fölemeli a porból a nincstelent, és kiemeli a szemétből a szegényt.
8 Az előkelők közé ülteti, népe előkelői közé.
7 De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.
6 "Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten.
7 Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok!"
14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
3 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.