13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
4 Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.
27 Ezért a gyermekért imádkoztam, és az ÚR teljesítette kérésemet, amit kértem tőle.
9 Te hoztál ki engem anyám méhéből, biztonságba helyeztél anyám emlőin.
10 Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem.
12 Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
4 Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában.
6 Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.
3 Mikor még mint gyermek apámnál voltam, mint kicsi és egyetlen, anyám mellett,
4 tanítgatott, és ezt mondta nekem: Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz!
40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
24 Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!