7 De én az URat várom, a szabadító Istenben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem!
2 Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.
4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
9 Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.
4 Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
1 Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött,
26 s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.
50 Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.
76 Vigasztaljon meg engem szereteted, ahogyan megígérted szolgádnak.
8 Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!
25 Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.
6 Ezért bizakodva mondjuk: "Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?"
18 "Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.