1 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!
1 A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. Ezt mondta: Szeretlek, URam, erősségem!
2 Az ÚR az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
3 Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
1 A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.
7 Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
26 Aki az URat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az.
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan!
2 Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!
3 Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!
4 Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem.
5 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, URam, igaz Isten!
4 Mert erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben, mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar.
5 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
6 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
7 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
8 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)
29 Az ÚRnak útja a feddhetetlennek erősség, de a gonosztevőknek romlás.
17 Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!
3 Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek, melyet segítségemre rendeltél, mert te vagy az én sziklaváram.
9 Az elnyomottak menedéke az ÚR, menedék a nyomorúság idején.
10 Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak.
1 Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
2 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
3 Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
4 Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
7 Jó az ÚR! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.
1 Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
2 Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten!
1 Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?
2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
8 Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni.
9 Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.