7 Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember;
8 a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel.
15 Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.
3 Irtson ki az ÚR minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!
4 Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?
9 Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;
11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
2 Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.
36 De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján:
37 mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged."
9 Oszlasd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban;
19 Az igaz ajak mindig állhatatos, a hazug nyelv pedig egy pillanatig sem az.
12 Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni?
13 Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!
26 Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.
21 Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.
2 URam, ments meg engem a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
28 Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját.
19 A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.
1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém.
5 Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.
6 Akkor ezt mondta az ÚR: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.
7 Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét!
8 Így szélesztette szét őket onnan az ÚR az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.
9 Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az ÚR az egész föld színére.
3 Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk.
4 Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahova a kormányos akarja.
5 Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat:
6 a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.
4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
30 Bölcsen beszél az igaznak a szája, és a nyelve igazat mond.
31 Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei.
28 Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet minden nap.
18 Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít.
9 Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket:
10 ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie.
11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet?
12 Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet!