1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!

3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?

5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.

8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.

9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.

15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.

19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:

20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!

21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.

22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!

23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.

24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.

30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

1 Então respondeu Elifaz, o temanita, dizendo:

2 Porventura será o homem de algum proveito a Deus? Antes a si mesmo o prudente será proveitoso.

3 Ou tem o Todo-Poderoso prazer em que tu sejas justo, ou algum lucro em que tu faças perfeitos os teus caminhos?

4 Ou te repreende, pelo temor que tem de ti, ou entra contigo em juízo?

5 Porventura não é grande a tua malícia, e sem termo as tuas iniquidades?

6 Porque sem causa penhoraste a teus irmãos, e aos nus despojaste as vestes.

7 Não deste ao cansado água a beber, e ao faminto retiveste o pão.

8 Mas para o poderoso era a terra, e o homem tido em respeito habitava nela.

9 As viúvas despediste vazias, e os braços dos órfãos foram quebrados.

10 Por isso é que estás cercado de laços, e te perturba um pavor repentino,

11 Ou trevas em que nada vês, e a abundância de águas que te cobre.

12 Porventura Deus não está na altura dos céus? Olha para a altura das estrelas; quão elevadas estão.

13 Se dizes: Que sabe Deus? Porventura julgará ele através da escuridão?

14 As nuvens são esconderijo para ele, para que não veja; e passeia pelo circuito dos céus.

15 Porventura queres guardar a vereda antiga, que pisaram os homens iníquos?

16 Eles foram arrebatados antes do seu tempo; sobre o seu fundamento um dilúvio se derramou.

17 Diziam a Deus: Retira-te de nós. E: Que foi que o Todo-Poderoso nos fez?

18 Contudo ele encheu de bens as suas casas; mas o conselho dos ímpios esteja longe de mim.

19 Os justos o veem, e se alegram, e o inocente escarnece deles.

20 Porquanto o nosso adversário não foi destruído, mas o fogo consumiu o que restou deles.

21 Apega-te, pois, a ele, e tem paz, e assim te sobrevirá o bem.

22 Aceita, peço-te, a lei da sua boca, e põe as suas palavras no teu coração.

23 Se te voltares ao Todo-Poderoso, serás edificado; se afastares a iniquidade da tua tenda,

24 E deitares o teu tesouro no pó, e o ouro de Ofir nas pedras dos ribeiros,

25 Então o Todo-Poderoso será o teu tesouro, e a tua prata acumulada.

26 Porque então te deleitarás no Todo-Poderoso, e levantarás o teu rosto para Deus.

27 Orarás a ele, e ele te ouvirá, e pagarás os teus votos.

28 Determinarás tu algum negócio, e ser-te-á firme, e a luz brilhará em teus caminhos.

29 Quando te abaterem, então tu dirás: Haja exaltação! E Deus salvará ao humilde.

30 E livrará até ao que não é inocente; porque será libertado pela pureza de tuas mãos.