1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

3 Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?

5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?

8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

9 Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!

10 Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]

15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.

16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.

17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

19 A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.

20 Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.

21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.

22 Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.

23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

24 Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.

25 Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.

27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

28 A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.

33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

34 Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.

1 Poderás tirar com anzol o leviatã, ou ligarás a sua língua com uma corda?

2 Podes pôr um anzol no seu nariz, ou com um gancho furar a sua queixada?

3 Porventura multiplicará as súplicas para contigo, ou brandamente falará?

4 Fará ele aliança contigo, ou o tomarás tu por servo para sempre?

5 Brincarás com ele, como se fora um passarinho, ou o prenderás para tuas meninas?

6 Os teus companheiros farão dele um banquete, ou o repartirão entre os negociantes?

7 Encherás a sua pele de ganchos, ou a sua cabeça com arpões de pescadores?

8 Põe a tua mão sobre ele, lembra-te da peleja, e nunca mais tal intentarás.

9 Eis que é vã a esperança de apanhá-lo; pois não será o homem derrubado só ao vê-lo?

10 Ninguém há tão atrevido, que a despertá-lo se atreva; quem, pois, é aquele que ousa erguer-se diante de mim?

11 Quem primeiro me deu, para que eu haja de retribuir-lhe? Pois o que está debaixo de todos os céus é meu.

12 Não me calarei a respeito dos seus membros, nem da sua grande força, nem a graça da sua compostura.

13 Quem descobrirá a face da sua roupa? Quem entrará na sua couraça dobrada?

14 Quem abrirá as portas do seu rosto? Pois ao redor dos seus dentes está o terror.

15 As suas fortes escamas são o seu orgulho, cada uma fechada como com selo apertado.

16 Uma à outra se chega tão perto, que nem o ar passa por entre elas.

17 Umas às outras se ligam; tanto aderem entre si, que não se podem separar.

18 Cada um dos seus espirros faz resplandecer a luz, e os seus olhos são como as pálpebras da alva.

19 Da sua boca saem tochas; faíscas de fogo saltam dela.

20 Das suas narinas procede fumaça, como de uma panela fervente, ou de uma grande caldeira.

21 O seu hálito faz incender os carvões; e da sua boca sai chama.

22 No seu pescoço reside a força; diante dele até a tristeza salta de prazer.

23 Os músculos da sua carne estão pegados entre si; cada um está firme nele, e nenhum se move.

24 O seu coração é firme como uma pedra e firme como a mó de baixo.

25 Levantando-se ele, tremem os valentes; em razão dos seus abalos se purificam.

26 Se alguém lhe tocar com a espada, essa não poderá penetrar, nem lança, dardo ou flecha.

27 Ele considera o ferro como palha, e o cobre como pau podre.

28 A seta o não fará fugir; as pedras das fundas se lhe tornam em restolho.

29 As pedras atiradas são para ele como arestas, e ri-se do brandir da lança;

30 Debaixo de si tem conchas pontiagudas; estende-se sobre coisas pontiagudas como na lama.

31 As profundezas faz ferver, como uma panela; torna o mar como uma vasilha de unguento.

32 Após si deixa uma vereda luminosa; parece o abismo tornado em brancura de cabelos.

33 Na terra não há coisa que se lhe possa comparar, pois foi feito para estar sem pavor.

34 Ele vê tudo que é alto; é rei sobre todos os filhos da soberba.