1 És lõn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
2 Ez az összeírás elõször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
3 Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
5 Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
6 És lõn, hogy mikor ott valának, betelének az õ szülésének napjai.
7 És szülé az õ elsõszülött fiát; és bepólyálá õt, és helyhezteté õt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezõn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az õ nyájok mellett.
9 És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsõsége körülvevé õket: és nagy félelemmel megfélemlének.
10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
11 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
14 Dicsõség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
15 És lõn, hogy mikor elmentek az angyalok õ tõlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
16 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
17 És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felõl mondatott vala.
18 És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
19 Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsõítvén és dícsérvén az Istent mind azok felõl, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
21 És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az õ nevét Jézusnak, a mint õt az angyal nevezte, mielõtt fogantatott volna anyja méhében.
22 Mikor pedig betöltek [Mária] tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék õt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
23 (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsõszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
24 És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélõ vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala õ rajta.
26 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 És õ a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülõi, hogy õ érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28 Akkor õ karjaiba vevé õt, és áldá az Istent, és monda:
29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsõségére.
33 József pedig és az õ anyja csodálkozának azokon, a miket õ felõle mondottak.
34 És megáldá õket Simeon, és monda Máriának, az õ anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek [sokan] ellene mondanak;
35 Sõt a te lelkedet is általhatja az éles tõr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségébõl (ez sok idõt élt, miután az õ szûzességétõl fogva hét esztendeig élt férjével,
37 És ez mintegy nyolczvannégy esztendõs özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bõjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla õ felõle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az õ városukba, Názáretbe.
40 A kis gyermek pedig növekedék, és erõsödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala õ rajta.
41 Az õ szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42 És mikor tizenkét esztendõs lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
43 És mikor eltelének a napok, mikor õk visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az õ anyja;
44 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék õt a rokonok és az ismerõsök között;
45 És mikor nem találák õt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
46 És lõn, hogy harmadnapra megtalálták õt a templomban, a doktorok között ülve, a mint õket hallgatta, és kérdezgette õket.
47 És mindnyájan, a kik õt hallgatták, elálmélkodának az õ értelmén és az õ feleletein.
48 És meglátván õt, elcsodálkozának, és monda néki az õ anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
49 Õ pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
50 De õk nem érték e beszédet, a mit õ nékik szóla.
51 És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az õ anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elõtt való kedvességben.
1 E aconteceu naqueles dias que saiu um decreto da parte de César Augusto, para que todo o mundo se alistasse
2 (Este primeiro alistamento foi feito sendo Quirino presidente da Síria).
3 E todos iam alistar-se, cada um à sua própria cidade.
4 E subiu também José da Galileia, da cidade de Nazaré, à Judeia, à cidade de Davi, chamada Belém (porque era da casa e família de Davi),
5 A fim de alistar-se com sua mulher Maria, desposada com ele, a qual estava grávida.
6 E aconteceu que, estando eles ali, se cumpriram os dias em que ela havia de dar à luz.
7 E deu à luz a seu filho primogênito, e envolveu-o em panos, e deitou-o numa manjedoura, porque não havia lugar para eles na estalagem.
8 Ora, havia naquela mesma comarca pastores que estavam no campo, e guardavam, durante as vigílias da noite, o seu rebanho.
9 E eis que o anjo do Senhor veio sobre eles, e a glória do Senhor os cercou de resplendor, e tiveram grande temor.
10 E o anjo lhes disse: Não temais, porque eis aqui vos trago novas de grande alegria, que será para todo o povo:
11 Pois, na cidade de Davi, vos nasceu hoje o Salvador, que é Cristo, o Senhor.
12 E isto vos será por sinal: Achareis o menino envolto em panos, e deitado numa manjedoura.
13 E, no mesmo instante, apareceu com o anjo uma multidão dos exércitos celestiais, louvando a Deus, e dizendo:
14 Glória a Deus nas alturas, paz na terra, boa vontade para com os homens.
15 E aconteceu que, ausentando-se deles os anjos para o céu, disseram os pastores uns aos outros: Vamos, pois, até Belém, e vejamos isso que aconteceu, e que o Senhor nos fez saber.
16 E foram apressadamente, e acharam Maria, e José, e o menino deitado na manjedoura.
17 E, vendo-o, divulgaram a palavra que acerca do menino lhes fora dita;
18 E todos os que a ouviram se maravilharam do que os pastores lhes diziam.
19 Mas Maria guardava todas estas coisas, conferindo-as em seu coração.
20 E voltaram os pastores, glorificando e louvando a Deus por tudo o que tinham ouvido e visto, como lhes havia sido dito.
21 E, quando os oito dias foram cumpridos, para circuncidar o menino, foi-lhe dado o nome de Jesus, que pelo anjo lhe fora posto antes que no ventre fosse concebido.
22 E, cumprindo-se os dias da purificação dela, segundo a lei de Moisés, o levaram a Jerusalém, para o apresentarem ao Senhor
23 (Segundo o que está escrito na lei do Senhor: Todo o macho que abrir a madre será consagrado ao Senhor);
24 E para oferecer o sacrifício segundo o disposto na lei do Senhor: Um par de rolas ou dois pombinhos.
25 Havia em Jerusalém um homem cujo nome era Simeão; e este homem era justo e temente a Deus, esperando a consolação de Israel; e o Espírito Santo estava sobre ele.
26 E fora-lhe revelado, pelo Espírito Santo, que ele não morreria antes de ter visto o Cristo do Senhor.
27 E pelo Espírito foi ao templo e, quando os pais trouxeram o menino Jesus, para com ele procederem segundo o uso da lei,
28 Ele, então, o tomou em seus braços, e louvou a Deus, e disse:
29 Agora, Senhor, despedes em paz o teu servo, segundo a tua palavra;
30 Pois já os meus olhos viram a tua salvação,
31 A qual tu preparaste perante a face de todos os povos;
32 Luz para iluminar as nações, e para glória de teu povo Israel.
33 E José, e sua mãe, se maravilharam das coisas que dele se diziam.
34 E Simeão os abençoou, e disse a Maria, sua mãe: Eis que este é posto para queda e elevação de muitos em Israel, e para sinal que é contraditado
35 (E uma espada traspassará também a tua própria alma); para que se manifestem os pensamentos de muitos corações.
36 E estava ali a profetisa Ana, filha de Fanuel, da tribo de Aser. Esta era já avançada em idade, e tinha vivido com o marido sete anos, desde a sua virgindade;
37 E era viúva, de quase oitenta e quatro anos, e não se afastava do templo, servindo a Deus em jejuns e orações, de noite e de dia.
38 E sobrevindo na mesma hora, ela dava graças a Deus, e falava dele a todos os que esperavam a redenção em Jerusalém.
39 E, quando acabaram de cumprir tudo segundo a lei do Senhor, voltaram à Galileia, para a sua cidade de Nazaré.
40 E o menino crescia, e era fortalecido em espírito, e cheio de sabedoria; e a graça de Deus estava sobre ele.
41 Ora, todos os anos iam seus pais a Jerusalém à festa da páscoa;
42 E, tendo ele já doze anos, subiram a Jerusalém, segundo o costume do dia da festa.
43 E, regressando eles, terminados aqueles dias, ficou o menino Jesus em Jerusalém, e não o soube José, nem sua mãe.
44 Pensando, porém, eles que viria de companhia pelo caminho, andaram caminho de um dia, e procuravam-no entre os parentes, e entre os conhecidos;
45 E, como o não encontraram, voltaram a Jerusalém em busca dele.
46 E aconteceu que, passados três dias, o acharam no templo, assentado no meio dos doutores, ouvindo-os, e interrogando-os.
47 E todos os que o ouviam admiravam a sua inteligência e respostas.
48 E quando o viram, maravilharam-se, e disse-lhe sua mãe: Filho, por que fizeste assim para conosco? Eis que teu pai e eu ansiosos te procurávamos.
49 E ele lhes disse: Por que é que me procuráveis? Não sabeis que me convém tratar dos negócios de meu Pai?
50 E eles não compreenderam as palavras que lhes dizia.
51 E desceu com eles, e foi para Nazaré, e era-lhes sujeito. E sua mãe guardava no seu coração todas estas coisas.
52 E crescia Jesus em sabedoria, e em estatura, e em graça para com Deus e os homens.