1 Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kõszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok elõtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

2 Az én szombatjaimat megtartsátok, és az én szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr.

3 Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek:

4 Esõt adok néktek idejében, és a föld megadja az õ termését, a mezõ fája is megtermi gyümölcsét.

5 És a ti csépléstek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti földeteken.

6 Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földrõl, és fegyver sem megy át a ti földeteken.

7 Sõt elûzitek ellenségeiteket, és elhullanak elõttetek fegyver által.

8 És közületek öten százat elûznek, és közületek százan elûznek tízezeret, és elhullanak elõttetek a ti ellenségeitek fegyver által.

9 És hozzátok fordulok, és megszaporítlak titeket, és megsokasítlak titeket és szövetségemet megerõsítem veletek.

10 És réginél régibbet ehettek, és az új elõl is régit kell kihordanotok.

11 És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én lelkem.

12 És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.

13 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földérõl, hogy ne legyetek azoknak rabjai, és összetörtem a ti igátok szegeit, és egyenesen járattalak titeket.

14 Ha pedig nem hallgattok reám, és mind e parancsolatokat meg nem cselekeszitek;

15 És ha megvetitek rendeléseimet, és ha az én végzéseimet megútálja a ti lelketek, azáltal, hogy nem cselekszitek meg minden én parancsolatomat, hanem felbontjátok az én szövetségemet:

16 Bizony azt cselekszem én veletek, hogy rettenetességet bocsátok reátok: a száraz betegséget és a forrólázt, a melyek szemeket égetnek és lelket epesztenek, és a ti magotokat hiába vetitek el, mert ellenségeitek emésztik meg azt.

17 És kiontom haragomat reátok, hogy elhulljatok a ti ellenségeitek elõtt, és uralkodjanak rajtatok a ti gyûlölõitek, és fussatok, mikor senki nem kerget is titeket.

18 Ha pedig ezek után sem hallgattok reám, hétszerte keményebben megostorozlak titeket a ti bûneitekért;

19 És megtöröm a ti megátalkodott kevélységeteket, és olyanná teszem az eget felettetek, mint a vas, a földeteket pedig olyanná, mint a réz.

20 És hiába fogy a ti erõtök, mert földetek nem adja meg az õ termését, s a föld fája sem adja meg az õ gyümölcsét.

21 Ha mégis ellenemre jártok, és nem akartok reám hallgatni: hétszeres csapást borítok reátok a ti bûneitekért.

22 És reátok bocsátom a mezei vadakat, hogy megfoszszanak titeket gyermekeitektõl, kiirtsák barmaitokat, és elfogyaszszanak titeket, hogy pusztákká legyenek a ti útaitok.

23 És ha ezek által sem jobbultok meg, hanem ellenemre jártok:

24 Én is bizony ellenetekre járok, és hétszeresen sújtalak titeket a ti bûneitekért.

25 És hozok reátok bosszuló fegyvert, a mely bosszút álljon a szövetség [megrontásáért.] Ha városaitokba gyülekeztek össze, akkor döghalált bocsátok reátok, és az ellenség kezébe adattok.

26 Mikor eltöröm nálatok a kenyérnek botját, tíz asszony süti majd a ti kenyereteket egy kemenczében, és megmérve viszik vissza a ti kenyereiteket, és esztek, de nem elégesztek meg.

27 És ha e mellett sem hallgattok reám, hanem ellenemre jártok:

28 Én is ellenetekre járok búsult haragomban, és bizony hétszeresen megostorozlak titeket a ti bûneitekért.

29 És megeszitek a ti fiaitok húsát, és megeszitek a ti leányaitok húsát.

30 És lerontom a ti magaslataitokat, és kiirtom a ti nap-oszlopaitokat, és a ti holttesteiteket bálványaitok holttetemeire hányatom, és megútál titeket az én lelkem.

31 És városaitokat sivataggá teszem; szenthelyeiteket is elpusztítom, és nem lesz kedves nékem a ti jóillatú áldozatotok.

32 És elpusztítom [ezt] a földet, hogy álmélkodjanak rajta a ti ellenségeitek, a kik letelepednek ebbe.

33 Titeket pedig elszélesztelek a pogány népek közé, és kivont fegyverrel [ûzetlek] titeket, és pusztasággá lesz a ti földetek, városaitok pedig sivataggá.

34 Akkor örül a föld az õ szombatjainak az õ pusztaságának egész ideje alatt, ti pedig a ti ellenségeitek földjén lesztek; akkor nyugodni fog a föld és örül az õ szombatjainak.

35 Pusztaságának egész ideje alatt nyugodni fog, mivelhogy nem nyugodott a ti szombatjaitokon, mikor rajta laktatok.

36 A kik pedig megmaradnak közületek, azoknak szívébe gyávaságot öntök az õ ellenségeiknek földén, és megkergeti õket a szállongó falevél zörrenése, és futnak, mintha fegyver elõl futnának, és elhullanak, ha senki nem kergeti is õket.

37 És egymásra hullanak, mint a fegyver elõtt, pedig senki sem kergeti õket, és nem lesz megállásotok a ti ellenségeitek elõtt.

38 És elvesztek a pogány népek között, és a ti ellenségeitek földe megemészt titeket.

39 A kik pedig megmaradnak közületek, elsenyvednek az õ hamisságuk miatt a ti ellenségeitek földén, sõt az õ atyáiknak hamissága miatt is azokkal együtt elsenyvednek.

40 Akkor megvallják az õ hamisságukat, és atyáiknak hamisságát az õ hûtelenségökben, a melylyel hûtelenkedtek ellenem, és hogy mivel ellenemre jártak.

41 Bizony én is ellenökre járok, és beviszem õket az õ ellenségeik földjére; akkor talán megalázódik az õ körülmetéletlen szívök, és akkor az õ bûnöknek büntetését békével szenvedik:

42 Én pedig megemlékezem Jákóbbal kötött szövetségemrõl, Izsákkal kötött szövetségemrõl is, Ábrahámmal kötött szövetségemrõl is megemlékezem, és e földrõl is megemlékezem.

43 A föld tehát pusztán hagyatik tõlük, és örül az õ szombatjainak, a míg pusztán marad tõlük, õk pedig békével szenvedik bûnöknek büntetését, azért, mert megvetették az én ítéleteimet, és megútálta lelkök az én rendeléseimet.

44 De mindamellett is, ha az õ ellenségeik földén lesznek is, akkor sem vetem meg õket, és nem útálom meg õket annyira, hogy mindenestõl elveszítsem õket, felbontván velök való szövetségemet, mert én, az Úr, az õ Istenök vagyok.

45 Sõt megemlékezem érettök az elõdökkel kötött szövetségrõl, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl, a pogány népek láttára, hogy Istenök legyek nékik. Én vagyok az Úr.

46 Ezek a rendelések, a végzések és a törvények, a melyeket szerzett az Úr õ maga között és Izráel fiai között a Sinai hegyen Mózes által.

1 Não fareis para vós ídolos, nem vos levantareis imagem de escultura, nem estátua, nem poreis pedra figurada na vossa terra, para inclinar-vos a ela; porque eu sou o Senhor vosso Deus.

2 Guardareis os meus sábados, e reverenciareis o meu santuário. Eu sou o Senhor.

3 Se andardes nos meus estatutos, e guardardes os meus mandamentos, e os cumprirdes,

4 Então eu vos darei as chuvas a seu tempo; e a terra dará a sua colheita, e a árvore do campo dará o seu fruto;

5 E a debulha se vos chegará à vindima, e a vindima se chegará à sementeira; e comereis o vosso pão a fartar, e habitareis seguros na vossa terra.

6 Também darei paz na terra, e dormireis seguros, e não haverá quem vos espante; e farei cessar os animais nocivos da terra, e pela vossa terra não passará espada.

7 E perseguireis os vossos inimigos, e cairão à espada diante de vós.

8 Cinco de vós perseguirão a um cento deles, e cem de vós perseguirão a dez mil; e os vossos inimigos cairão à espada diante de vós.

9 E para vós olharei, e vos farei frutificar, e vos multiplicarei, e confirmarei a minha aliança convosco.

10 E comereis da colheita velha, há muito tempo guardada, e tirareis fora a velha por causa da nova.

11 E porei o meu tabernáculo no meio de vós, e a minha alma de vós não se enfadará.

12 E andarei no meio de vós, e eu vos serei por Deus, e vós me sereis por povo.

13 Eu sou o Senhor vosso Deus, que vos tirei da terra dos egípcios, para que não fôsseis seus escravos; e quebrei os timões do vosso jugo, e vos fiz andar eretos.

14 Mas, se não me ouvirdes, e não cumprirdes todos estes mandamentos,

15 E se rejeitardes os meus estatutos, e a vossa alma se enfadar dos meus juízos, não cumprindo todos os meus mandamentos, para invalidar a minha aliança,

16 Então eu também vos farei isto: porei sobre vós terror, a tísica e a febre ardente, que consumam os olhos e atormentem a alma; e semeareis em vão a vossa semente, pois os vossos inimigos a comerão.

17 E porei a minha face contra vós, e sereis feridos diante de vossos inimigos; e os que vos odeiam, de vós se assenhorearão, e fugireis, sem ninguém vos perseguir.

18 E, se ainda com estas coisas não me ouvirdes, então eu prosseguirei a castigar-vos sete vezes mais, por causa dos vossos pecados.

19 Porque quebrarei a soberba da vossa força; e farei que os vossos céus sejam como ferro e a vossa terra como cobre.

20 E em vão se gastará a vossa força; a vossa terra não dará a sua colheita, e as árvores da terra não darão o seu fruto.

21 E se andardes contrariamente para comigo, e não me quiserdes ouvir, trar-vos-ei pragas sete vezes mais, conforme os vossos pecados.

22 Porque enviarei entre vós as feras do campo, as quais vos desfilharão, e desfarão o vosso gado, e vos diminuirão; e os vossos caminhos serão desertos.

23 Se ainda com estas coisas não vos corrigirdes voltando para mim, mas ainda andardes contrariamente para comigo,

24 Eu também andarei contrariamente para convosco, e eu, eu mesmo, vos ferirei sete vezes mais por causa dos vossos pecados.

25 Porque trarei sobre vós a espada, que executará a vingança da aliança; e ajuntados sereis nas vossas cidades; então enviarei a peste entre vós, e sereis entregues na mão do inimigo.

26 Quando eu vos quebrar o sustento do pão, então dez mulheres cozerão o vosso pão num só forno, e devolver-vos-ão o vosso pão por peso; e comereis, mas não vos fartareis.

27 E se com isto não me ouvirdes, mas ainda andardes contrariamente para comigo,

28 Também eu para convosco andarei contrariamente em furor; e vos castigarei sete vezes mais por causa dos vossos pecados.

29 Porque comereis a carne de vossos filhos, e comereis a carne de vossas filhas.

30 E destruirei os vossos altos, e desfarei as vossas imagens, e lançarei os vossos cadáveres sobre os cadáveres dos vossos deuses; a minha alma se enfadará de vós.

31 E reduzirei as vossas cidades a deserto, e assolarei os vossos santuários, e não cheirarei o vosso cheiro suave.

32 E assolarei a terra e se espantarão disso os vossos inimigos que nela morarem.

33 E espalhar-vos-ei entre as nações, e desembainharei a espada atrás de vós; e a vossa terra será assolada, e as vossas cidades serão desertas.

34 Então a terra folgará nos seus sábados, todos os dias da sua assolação, e vós estareis na terra dos vossos inimigos; então a terra descansará, e folgará nos seus sábados.

35 Todos os dias da assolação descansará, porque não descansou nos vossos sábados, quando habitáveis nela.

36 E, quanto aos que de vós ficarem, eu porei tal pavor nos seus corações, nas terras dos seus inimigos, que o ruído de uma folha movida os perseguirá; e fugirão como quem foge da espada; e cairão sem ninguém os perseguir.

37 E cairão uns sobre os outros como diante da espada, sem ninguém os perseguir; e não podereis resistir diante dos vossos inimigos.

38 E perecereis entre as nações, e a terra dos vossos inimigos vos consumirá.

39 E aqueles que entre vós ficarem se consumirão pela sua iniquidade nas terras dos vossos inimigos, e pela iniquidade de seus pais com eles se consumirão.

40 Então confessarão a sua iniquidade, e a iniquidade de seus pais, com as suas transgressões, com que transgrediram contra mim; como também eles andaram contrariamente para comigo.

41 Eu também andei para com eles contrariamente, e os fiz entrar na terra dos seus inimigos; se então o seu coração incircunciso se humilhar, e então tomarem por bem o castigo da sua iniquidade,

42 Também eu me lembrarei da minha aliança com Jacó, e também da minha aliança com Isaque, e também da minha aliança com Abraão me lembrarei, e da terra me lembrarei.

43 E a terra será abandonada por eles, e folgará nos seus sábados, sendo assolada por causa deles; e tomarão por bem o castigo da sua iniquidade, em razão mesmo de que rejeitaram os meus juízos e a sua alma se enfastiou dos meus estatutos.

44 E, demais disto também, estando eles na terra dos seus inimigos, não os rejeitarei nem me enfadarei deles, para consumi-los e invalidar a minha aliança com eles, porque eu sou o Senhor seu Deus.

45 Antes por amor deles me lembrarei da aliança com os seus antepassados, que tirei da terra do Egito perante os olhos dos gentios, para lhes ser por Deus. Eu sou o Senhor.

46 Estes são os estatutos, e os juízos, e as leis que deu o Senhor entre si e os filhos de Israel, no monte Sinai, pela mão de Moisés.