1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.

2 Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.

3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.

4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.

5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.

6 Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.

7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.

8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.

9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.

10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.

11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.

12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.

13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.

14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.

15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.

16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.

17 Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.

18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.

19 A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].

20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.

21 Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.

22 [Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.

23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.

24 Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.

25 A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.

26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].

27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.

28 A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.

29 A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.

30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.

31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös! [ (Proverbs 11:32) A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az. ]

1 Balança enganosa é abominação para o Senhor, mas o peso justo é o seu prazer.

2 Em vindo a soberba, virá também a afronta; mas com os humildes está a sabedoria.

3 A sinceridade dos íntegros os guiará, mas a perversidade dos transgressores os destruirá.

4 De nada aproveitam as riquezas no dia da ira, mas a justiça livra da morte.

5 A justiça do sincero endireitará o seu caminho, mas o perverso pela sua falsidade cairá.

6 A justiça dos virtuosos os livrará, mas na sua perversidade serão apanhados os iníquos.

7 Morrendo o homem perverso perece sua esperança, e acaba-se a expectação de riquezas.

8 O justo é libertado da angústia, e vem o ímpio para o seu lugar.

9 O hipócrita com a boca destrói o seu próximo, mas os justos se libertam pelo conhecimento.

10 No bem dos justos exulta a cidade; e perecendo os ímpios, há júbilo.

11 Pela bênção dos homens de bem a cidade se exalta, mas pela boca dos perversos é derrubada.

12 O que despreza o seu próximo carece de entendimento, mas o homem entendido se mantém calado.

13 O mexeriqueiro revela o segredo, mas o fiel de espírito mantém o assunto em oculto.

14 Não havendo sábios conselhos, o povo cai, mas na multidão de conselhos há segurança.

15 Decerto sofrerá severamente aquele que fica por fiador do estranho, mas o que evita a fiança estará seguro.

16 A mulher graciosa guarda a honra como os violentos guardam as riquezas.

17 O homem misericordioso faz o bem à sua alma, mas o cruel prejudica o seu corpo.

18 O ímpio faz obra falsa, mas para o que semeia justiça haverá galardão fiel.

19 Como a justiça encaminha para a vida, assim o que segue o mal vai para a sua morte.

20 Abominação ao Senhor são os perversos de coração, mas os de caminho sincero são o seu deleite.

21 Ainda que junte as mãos, o mau não ficará impune, mas a semente dos justos será liberada.

22 Como joia de ouro no focinho de uma porca, assim é a mulher formosa que não tem discrição.

23 O desejo dos justos é tão somente para o bem, mas a esperança dos ímpios é criar contrariedades.

24 Ao que distribui mais se lhe acrescenta, e ao que retém mais do que é justo, é para a sua perda.

25 A alma generosa prosperará e aquele que atende também será atendido.

26 Ao que retém o trigo o povo amaldiçoa, mas bênção haverá sobre a cabeça do que o vende.

27 O que cedo busca o bem, busca favor, mas o que procura o mal, esse lhe sobrevirá.

28 Aquele que confia nas suas riquezas cairá, mas os justos reverdecerão como a folhagem.

29 O que perturba a sua casa herdará o vento, e o tolo será servo do sábio de coração.

30 O fruto do justo é árvore de vida, e o que ganha almas é sábio.

31 Eis que o justo recebe na terra a retribuição; quanto mais o ímpio e o pecador!