1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.
11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.
13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]
16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.
18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.
19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.
23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!
24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.
26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.
28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.
31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.
1 A resposta branda desvia o furor, mas a palavra dura suscita a ira.
2 A língua dos sábios adorna a sabedoria, mas a boca dos tolos derrama a estultícia.
3 Os olhos do Senhor estão em todo lugar, contemplando os maus e os bons.
4 A língua benigna é árvore de vida, mas a perversidade nela deprime o espírito.
5 O tolo despreza a instrução de seu pai, mas o que observa a repreensão se haverá prudentemente.
6 Na casa do justo há um grande tesouro, mas nos ganhos do ímpio há perturbação.
7 Os lábios dos sábios derramam o conhecimento, mas o coração dos tolos não faz assim.
8 O sacrifício dos ímpios é abominável ao Senhor, mas a oração dos retos é o seu contentamento.
9 O caminho do ímpio é abominável ao Senhor, mas ao que segue a justiça ele ama.
10 Correção severa há para o que deixa a vereda, e o que odeia a repreensão morrerá.
11 O inferno e a perdição estão perante o Senhor; quanto mais os corações dos filhos dos homens?
12 O escarnecedor não ama aquele que o repreende, nem se chegará aos sábios.
13 O coração alegre aformoseia o rosto, mas pela dor do coração o espírito se abate.
14 O coração entendido buscará o conhecimento, mas a boca dos tolos se apascentará de estultícia.
15 Todos os dias do oprimido são maus, mas o coração alegre é um banquete contínuo.
16 Melhor é o pouco com o temor do Senhor, do que um grande tesouro onde há inquietação.
17 Melhor é a comida de hortaliça, onde há amor, do que o boi cevado, e com ele o ódio.
18 O homem iracundo suscita contendas, mas o que tarda em irar-se apaziguará a luta.
19 O caminho do preguiçoso é cercado de espinhos, mas a vereda dos retos é bem aplanada.
20 O filho sábio alegra seu pai, mas o homem insensato despreza a sua mãe.
21 A estultícia é alegria para o que carece de entendimento, mas o homem entendido anda retamente.
22 Quando não há conselhos os planos se dispersam, mas havendo muitos conselheiros eles se firmam.
23 O homem se alegra em responder bem, e quão boa é a palavra dita a seu tempo!
24 Para o entendido, o caminho da vida leva para cima, para que se desvie do inferno em baixo.
25 O Senhor desarraiga a casa dos soberbos, mas estabelece o termo da viúva.
26 Abomináveis são para o Senhor os pensamentos do mau, mas as palavras dos puros são aprazíveis.
27 O que agir com avareza perturba a sua casa, mas o que odeia presentes viverá.
28 O coração do justo medita no que há de responder, mas a boca dos ímpios jorra coisas más.
29 O Senhor está longe dos ímpios, mas a oração dos justos escutará.
30 A luz dos olhos alegra o coração, a boa notícia fortalece os ossos.
31 Os ouvidos que atendem à repreensão da vida farão a sua morada no meio dos sábios.
32 O que rejeita a instrução menospreza a própria alma, mas o que escuta a repreensão adquire entendimento.
33 O temor do Senhor é a instrução da sabedoria, e precedendo a honra vai a humildade.