1 A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!

2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.

3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.

4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.

5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.

6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?

7 A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!

8 A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.

9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?

10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.

11 Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.

12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.

13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.

14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.

15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.

16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.

17 Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.

18 A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.

19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.

20 A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.

21 A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.

22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!

23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.

24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?

25 Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.

26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.

27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.

28 A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.

29 Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.

30 A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.

1 O vinho é escarnecedor, a bebida forte alvoroçadora; e todo aquele que neles errar nunca será sábio.

2 Como o rugido do leão é o terror do rei; o que o provoca à ira peca contra a sua própria alma.

3 Honroso é para o homem desviar-se de questões, mas todo tolo é intrometido.

4 O preguiçoso não lavrará por causa do inverno, pelo que mendigará na sega, mas nada receberá.

5 Como as águas profundas é o conselho no coração do homem; mas o homem de inteligência o trará para fora.

6 A multidão dos homens apregoa a sua própria bondade, porém o homem fidedigno quem o achará?

7 O justo anda na sua sinceridade; bem-aventurados serão os seus filhos depois dele.

8 Assentando-se o rei no trono do juízo, com os seus olhos dissipa todo o mal.

9 Quem poderá dizer: Purifiquei o meu coração, limpo estou de meu pecado?

10 Dois pesos diferentes e duas espécies de medida são abominação ao Senhor, tanto um como outro.

11 Até a criança se dará a conhecer pelas suas ações, se a sua obra é pura e reta.

12 O ouvido que ouve, e o olho que vê, o Senhor os fez a ambos.

13 Não ames o sono, para que não empobreças; abre os teus olhos, e te fartarás de pão.

14 Nada vale, nada vale, dirá o comprador, mas, indo-se, então se gabará.

15 Há ouro e abundância de rubis, mas os lábios do conhecimento são joia preciosa.

16 Ficando alguém por fiador de um estranho, tome-se-lhe a roupa; e por penhor àquele que se obriga pela mulher estranha.

17 Suave é ao homem o pão da mentira, mas depois a sua boca se encherá de cascalho.

18 Cada pensamento se confirma com conselho e com bons conselhos se faz a guerra.

19 O que anda tagarelando revela o segredo; não te intrometas com o que lisonjeia com os seus lábios.

20 O que amaldiçoa seu pai ou sua mãe, apagar-se-á a sua lâmpada em negras trevas.

21 A herança que no princípio é adquirida às pressas, no fim não será abençoada.

22 Não digas: Vingar-me-ei do mal; espera pelo Senhor, e ele te livrará.

23 Pesos diferentes são abomináveis ao Senhor, e balança enganosa não é boa.

24 Os passos do homem são dirigidos pelo Senhor; como, pois, entenderá o homem o seu caminho?

25 Laço é para o homem apropriar-se do que é santo, e só refletir depois de feitos os votos.

26 O rei sábio dispersa os ímpios e faz passar sobre eles a roda.

27 O espírito do homem é a lâmpada do Senhor, que esquadrinha todo o interior até o mais íntimo do ventre.

28 Benignidade e verdade guardam ao rei, e com benignidade sustém ele o seu trono.

29 A glória do jovem é a sua força; e a beleza dos velhos são os cabelos brancos.

30 Os vergões das feridas são a purificação dos maus, como também as pancadas que penetram até o mais íntimo do ventre.