1 Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.
2 Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.
3 Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.
4 Távolítsd el az ezüstbõl a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:
5 Távolítsd el a bûnöst a király elõl, és megerõsíttetik igazsággal az õ széke.
6 Ne dicsekedjél a király elõtt, és a nagyok helyére ne állj;
7 Mert jobb, ha [azt] mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes elõtt, a kit láttak a te szemeid.
8 Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy [azt] ne [kelljen kérdened,] mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.
9 A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;
10 Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.
11 [Mint az] arany alma ezüst tányéron: [olyan] a helyén mondott ige!
12 [Mint az] arany függõ és színarany ékesség: [olyan] a []bölcs intõ a szófogadó fülnél.
13 Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik õt elbocsátják; mert az õ urainak lelkét megvidámítja.
14 [Mint a] felhõ és szél, melyekben nincs esõ: [olyan] a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.
15 Tûrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.
16 Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.
17 Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyûlöljön téged.
18 Põröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.
19 [Mint a] romlott fog és kimarjult láb: [olyan a] hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.
20 [Mint a] ki leveti ruháját a hidegnek idején, [mint] az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívû ember elõtt.
21 Ha éhezik, a ki téged gyûlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;
22 Mert elevenszenet gyûjtesz az õ fejére, és az Úr megfizeti néked.
23 Az északi szél esõt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.
24 Jobb lakni a tetõnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.
25 [Mint] [a] hideg víz a megfáradt embernek, [olyan ]a messze földrõl való jó hírhallás.
26 [Mint a] megháborított forrás és megromlott kútfõ, [olyan ]az igaz, a ki a gonosz elõtt ingadozik.
27 Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsõségét keresni dicsõség?
28 [Mint] a megromlott és kerítés nélkül való város, [olyan ]a férfi, a kinek nincsen birodalma az õ lelkén!
1 Também estes são provérbios de Salomão, os quais transcreveram os homens de Ezequias, rei de Judá.
2 A glória de Deus está nas coisas encobertas; mas a honra dos reis, está em descobri-las.
3 Os céus, pela altura, e a terra, pela profundidade, assim o coração dos reis é insondável.
4 Tira da prata as escórias, e sairá vaso para o fundidor;
5 Tira o ímpio da presença do rei, e o seu trono se firmará na justiça.
6 Não te glories na presença do rei, nem te ponhas no lugar dos grandes;
7 Porque melhor é que te digam: Sobe aqui; do que seres humilhado diante do príncipe que os teus olhos já viram.
8 Não te precipites em litigar, para que depois, ao fim, fiques sem ação, quando teu próximo te puser em apuros.
9 Pleiteia a tua causa com o teu próximo, e não reveles o segredo a outro,
10 Para que não te desonre o que o ouvir, e a tua infâmia não se aparte de ti.
11 Como maçãs de ouro em salvas de prata, assim é a palavra dita a seu tempo.
12 Como pendentes de ouro e gargantilhas de ouro fino, assim é o sábio repreensor para o ouvido atento.
13 Como o frio da neve no tempo da sega, assim é o mensageiro fiel para com os que o enviam; porque refresca a alma dos seus senhores.
14 Como nuvens e ventos que não trazem chuva, assim é o homem que se gaba falsamente de dádivas.
15 Pela longanimidade se persuade o príncipe, e a língua branda amolece até os ossos.
16 Achaste mel? Come só o que te basta; para que porventura não te fartes dele, e o venhas a vomitar.
17 Não ponhas muito os pés na casa do teu próximo; para que se não enfade de ti, e passe a te odiar.
18 Martelo, espada e flecha aguda é o homem que profere falso testemunho contra o seu próximo.
19 Como dente quebrado, e pé desconjuntado, é a confiança no desleal, no tempo da angústia.
20 O que canta canções para o coração aflito é como aquele que despe a roupa num dia de frio, ou como o vinagre sobre salitre.
21 Se o teu inimigo tiver fome, dá-lhe pão para comer; e se tiver sede, dá-lhe água para beber;
22 Porque assim lhe amontoarás brasas sobre a cabeça; e o Senhor to retribuirá.
23 O vento norte afugenta a chuva, e a face irada, a língua fingida.
24 Melhor é morar só num canto de telhado do que com a mulher briguenta numa casa ampla.
25 Como água fresca para a alma cansada, tais são as boas novas vindas da terra distante.
26 Como fonte turvada, e manancial poluído, assim é o justo que cede diante do ímpio.
27 Comer mel demais não é bom; assim, a busca da própria glória não é glória.
28 Como a cidade derrubada, sem muro, assim é o homem que não pode conter o seu espírito.