1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
2 Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.
3 És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.
4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.
5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!
6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
7 Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
8 A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!
9 Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
10 Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.
17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.
20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!
23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.
24 A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.
25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
26 Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
28 Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
29 A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.
31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.
34 Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.
35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
39 Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.
40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
46 És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.
49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!
50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.
52 Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.
53 Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
55 Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.
57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
58 Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.
62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
67 Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
68 Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.
69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.
70 Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.
79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.
82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.
84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?
85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]
86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.
89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
90 Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.
91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.
96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100 Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101 Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102 Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.
103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!
104 A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.
110 Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.
113 Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115 Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.
119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120 Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.
121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
122 Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.
129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.
130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.
131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.
133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
134 Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!
135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
136 Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
138 A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.
140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.
142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
143 Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.
144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
145 Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.
147 Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
148 Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.
149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.
151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
152 Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.
153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!
154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.
156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.
158 Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.
162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
163 A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
165 A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.
169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
170 Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
172 Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.
173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.
175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
1 Bem-aventurados os retos em seus caminhos, que andam na lei do Senhor.
2 Bem-aventurados os que guardam os seus testemunhos, e que o buscam com todo o coração.
3 E não praticam iniquidade, mas andam nos seus caminhos.
4 Tu ordenaste os teus mandamentos, para que diligentemente os observássemos.
5 Quem dera que os meus caminhos fossem dirigidos a observar os teus mandamentos.
6 Então não ficaria confundido, atentando eu para todos os teus mandamentos.
7 Louvar-te-ei com retidão de coração quando tiver aprendido os teus justos juízos.
8 Observarei os teus estatutos; não me desampares totalmente.
9 Com que purificará o jovem o seu caminho? Observando-o conforme a tua palavra.
10 Com todo o meu coração te busquei; não me deixes desviar dos teus mandamentos.
11 Escondi a tua palavra no meu coração, para eu não pecar contra ti.
12 Bendito és tu, ó Senhor; ensina-me os teus estatutos.
13 Com os meus lábios declarei todos os juízos da tua boca.
14 Folguei tanto no caminho dos teus testemunhos, como em todas as riquezas.
15 Meditarei nos teus preceitos, e terei respeito aos teus caminhos.
16 Recrear-me-ei nos teus estatutos; não me esquecerei da tua palavra.
17 Faze bem ao teu servo, para que viva e observe a tua palavra.
18 Abre tu os meus olhos, para que veja as maravilhas da tua lei.
19 Sou peregrino na terra; não escondas de mim os teus mandamentos.
20 A minha alma está quebrantada de desejar os teus juízos em todo o tempo.
21 Tu repreendeste asperamente os soberbos que são amaldiçoados, que se desviam dos teus mandamentos.
22 Tira de sobre mim o opróbrio e o desprezo, pois guardei os teus testemunhos.
23 Príncipes também se assentaram, e falaram contra mim, mas o teu servo meditou nos teus estatutos.
24 Também os teus testemunhos são o meu prazer e os meus conselheiros.
25 A minha alma está pegada ao pó; vivifica-me segundo a tua palavra.
26 Eu te contei os meus caminhos, e tu me ouviste; ensina-me os teus estatutos.
27 Faze-me entender o caminho dos teus preceitos; assim falarei das tuas maravilhas.
28 A minha alma consome-se de tristeza; fortalece-me segundo a tua palavra.
29 Desvia de mim o caminho da falsidade, e concede-me piedosamente a tua lei.
30 Escolhi o caminho da verdade; propus-me seguir os teus juízos.
31 Apego-me aos teus testemunhos; ó Senhor, não me confundas.
32 Correrei pelo caminho dos teus mandamentos, quando dilatares o meu coração.
33 Ensina-me, ó Senhor, o caminho dos teus estatutos, e guardá-lo-ei até o fim.
34 Dá-me entendimento, e guardarei a tua lei, e observá-la-ei de todo o meu coração.
35 Faze-me andar na vereda dos teus mandamentos, porque nela tenho prazer.
36 Inclina o meu coração aos teus testemunhos, e não à cobiça.
37 Desvia os meus olhos de contemplarem a vaidade, e vivifica-me no teu caminho.
38 Confirma a tua palavra ao teu servo, que é dedicado ao teu temor.
39 Desvia de mim o opróbrio que temo, pois os teus juízos são bons.
40 Eis que tenho desejado os teus preceitos; vivifica-me na tua justiça.
41 Venham sobre mim também as tuas misericórdias, ó Senhor, e a tua salvação segundo a tua palavra.
42 Assim terei o que responder ao que me afronta, pois confio na tua palavra.
43 E não tires totalmente a palavra de verdade da minha boca, pois tenho esperado nos teus juízos.
44 Assim observarei de contínuo a tua lei para sempre e eternamente.
45 E andarei em liberdade; pois busco os teus preceitos.
46 Também falarei dos teus testemunhos perante os reis, e não me envergonharei.
47 E recrear-me-ei em teus mandamentos, que tenho amado.
48 Também levantarei as minhas mãos para os teus mandamentos, que amei, e meditarei nos teus estatutos.
49 Lembra-te da palavra dada ao teu servo, na qual me fizeste esperar.
50 Isto é a minha consolação na minha aflição, porque a tua palavra me vivificou.
51 Os soberbos zombaram grandemente de mim; contudo não me desviei da tua lei.
52 Lembrei-me dos teus juízos antiquíssimos, ó Senhor, e assim me consolei.
53 Grande indignação se apoderou de mim por causa dos ímpios que abandonam a tua lei.
54 Os teus estatutos têm sido os meus cânticos na casa da minha peregrinação.
55 Lembrei-me do teu nome, ó Senhor, de noite, e observei a tua lei.
56 Isto fiz eu, porque guardei os teus mandamentos.
57 O Senhor é a minha porção; eu disse que observaria as tuas palavras.
58 Roguei deveras o teu favor com todo o meu coração; tem piedade de mim, segundo a tua palavra.
59 Considerei os meus caminhos, e voltei os meus pés para os teus testemunhos.
60 Apressei-me, e não me detive, a observar os teus mandamentos.
61 Bandos de ímpios me despojaram, mas eu não me esqueci da tua lei.
62 À meia-noite me levantarei para te louvar, pelos teus justos juízos.
63 Companheiro sou de todos os que te temem e dos que guardam os teus preceitos.
64 A terra, ó Senhor, está cheia da tua benignidade; ensina-me os teus estatutos.
65 Fizeste bem ao teu servo, Senhor, segundo a tua palavra.
66 Ensina-me bom juízo e conhecimento, pois cri nos teus mandamentos.
67 Antes de ser afligido andava errado; mas agora tenho guardado a tua palavra.
68 Tu és bom e fazes bem; ensina-me os teus estatutos.
69 Os soberbos forjaram mentiras contra mim; mas eu com todo o meu coração guardarei os teus preceitos.
70 Engrossa-se-lhes o coração como gordura, mas eu me recreio na tua lei.
71 Foi-me bom ter sido afligido, para que aprendesse os teus estatutos.
72 Melhor é para mim a lei da tua boca do que milhares de ouro ou prata.
73 As tuas mãos me fizeram e me formaram; dá-me inteligência para entender os teus mandamentos.
74 Os que te temem alegraram-se quando me viram, porque tenho esperado na tua palavra.
75 Bem sei eu, ó Senhor, que os teus juízos são justos, e que segundo a tua fidelidade me afligiste.
76 Sirva pois a tua benignidade para me consolar, segundo a palavra que deste ao teu servo.
77 Venham sobre mim as tuas misericórdias, para que viva, pois a tua lei é a minha delícia.
78 Confundam-se os soberbos, pois me trataram de uma maneira perversa, sem causa; mas eu meditarei nos teus preceitos.
79 Voltem-se para mim os que te temem, e aqueles que têm conhecido os teus testemunhos.
80 Seja reto o meu coração nos teus estatutos, para que não seja confundido.
81 Desfalece a minha alma pela tua salvação, mas espero na tua palavra.
82 Os meus olhos desfalecem pela tua palavra; entrementes dizia: Quando me consolarás tu?
83 Pois estou como odre na fumaça; contudo não me esqueço dos teus estatutos.
84 Quantos serão os dias do teu servo? Quando me farás justiça contra os que me perseguem?
85 Os soberbos me cavaram covas, o que não é conforme a tua lei.
86 Todos os teus mandamentos são verdade. Com mentiras me perseguem; ajuda-me.
87 Quase que me têm consumido sobre a terra, mas eu não deixei os teus preceitos.
88 Vivifica-me segundo a tua benignidade; assim guardarei o testemunho da tua boca.
89 Para sempre, ó Senhor, a tua palavra permanece no céu.
90 A tua fidelidade dura de geração em geração; tu firmaste a terra, e ela permanece firme.
91 Eles continuam até ao dia de hoje, segundo as tuas ordenações; porque todos são teus servos.
92 Se a tua lei não fora toda a minha recreação, há muito que pereceria na minha aflição.
93 Nunca me esquecerei dos teus preceitos; pois por eles me tens vivificado.
94 Sou teu, salva-me; pois tenho buscado os teus preceitos.
95 Os ímpios me esperam para me destruírem, mas eu considerarei os teus testemunhos.
96 Tenho visto fim a toda a perfeição, mas o teu mandamento é amplíssimo.
97 Oh! Quanto amo a tua lei! É a minha meditação em todo o dia.
98 Tu, pelos teus mandamentos, me fazes mais sábio do que os meus inimigos; pois estão sempre comigo.
99 Tenho mais entendimento do que todos os meus mestres, porque os teus testemunhos são a minha meditação.
100 Entendo mais do que os antigos; porque guardo os teus preceitos.
101 Desviei os meus pés de todo caminho mau, para guardar a tua palavra.
102 Não me apartei dos teus juízos, pois tu me ensinaste.
103 Oh! Quão doces são as tuas palavras ao meu paladar, mais doces do que o mel à minha boca.
104 Pelos teus mandamentos alcancei entendimento; por isso odeio todo falso caminho.
105 Lâmpada para os meus pés é tua palavra, e luz para o meu caminho.
106 Jurei, e o cumprirei, que guardarei os teus justos juízos.
107 Estou aflitíssimo; vivifica-me, ó Senhor, segundo a tua palavra.
108 Aceita, eu te rogo, as oferendas voluntárias da minha boca, ó Senhor; ensina-me os teus juízos.
109 A minha alma está de contínuo nas minhas mãos; todavia não me esqueço da tua lei.
110 Os ímpios me armaram laço; contudo não me desviei dos teus preceitos.
111 Os teus testemunhos tenho eu tomado por herança para sempre, pois são o gozo do meu coração.
112 Inclinei o meu coração a guardar os teus estatutos, para sempre, até ao fim.
113 Odeio os pensamentos vãos, mas amo a tua lei.
114 Tu és o meu refúgio e o meu escudo; espero na tua palavra.
115 Apartai-vos de mim, malfeitores, pois guardarei os mandamentos do meu Deus.
116 Sustenta-me conforme a tua palavra, para que viva, e não me deixes envergonhado da minha esperança.
117 Sustenta-me, e serei salvo, e de contínuo terei respeito aos teus estatutos.
118 Tu tens pisado aos pés todos os que se desviam dos teus estatutos, pois o engano deles é falsidade.
119 Tu tiraste da terra todos os ímpios, como a escória, por isso amo os teus testemunhos.
120 O meu corpo se arrepiou com temor de ti, e temi os teus juízos.
121 Fiz juízo e justiça; não me entregues aos meus opressores.
122 Fica por fiador do teu servo para o bem; não deixes que os soberbos me oprimam.
123 Os meus olhos desfaleceram pela tua salvação e pela promessa da tua justiça.
124 Usa com o teu servo segundo a tua benignidade, e ensina-me os teus estatutos.
125 Sou teu servo; dá-me inteligência, para entender os teus testemunhos.
126 Já é tempo de operares, ó Senhor, pois eles têm quebrantado a tua lei.
127 Por isso amo os teus mandamentos mais do que o ouro, e ainda mais do que o ouro fino.
128 Por isso estimo todos os teus preceitos acerca de tudo, como retos, e odeio toda falsa vereda.
129 Maravilhosos são os teus testemunhos; portanto, a minha alma os guarda.
130 A entrada das tuas palavras dá luz, dá entendimento aos símplices.
131 Abri a minha boca, e respirei, pois que desejei os teus mandamentos.
132 Olha para mim, e tem piedade de mim, conforme usas com os que amam o teu nome.
133 Ordena os meus passos na tua palavra, e não se apodere de mim iniquidade alguma.
134 Livra-me da opressão do homem; assim guardarei os teus preceitos.
135 Faze resplandecer o teu rosto sobre o teu servo, e ensina-me os teus estatutos.
136 Rios de águas correm dos meus olhos, porque não guardam a tua lei.
137 Justo és, ó Senhor, e retos são os teus juízos.
138 Os teus testemunhos que ordenaste são retos e muito fiéis.
139 O meu zelo me consumiu, porque os meus inimigos se esqueceram da tua palavra.
140 A tua palavra é muito pura; portanto, o teu servo a ama.
141 Pequeno sou e desprezado, porém não me esqueço dos teus mandamentos.
142 A tua justiça é uma justiça eterna, e a tua lei é a verdade.
143 Aflição e angústia se apoderam de mim; contudo os teus mandamentos são o meu prazer.
144 A justiça dos teus testemunhos é eterna; dá-me inteligência, e viverei.
145 Clamei de todo o meu coração; escuta-me, Senhor, e guardarei os teus estatutos.
146 A ti te invoquei; salva-me, e guardarei os teus testemunhos.
147 Antecipei o cair da noite, e clamei; esperei na tua palavra.
148 Os meus olhos anteciparam as vigílias da noite, para meditar na tua palavra.
149 Ouve a minha voz, segundo a tua benignidade; vivifica-me, ó Senhor, segundo o teu juízo.
150 Aproximam-se os que se dão a maus-tratos; afastam-se da tua lei.
151 Tu estás perto, ó Senhor, e todos os teus mandamentos são a verdade.
152 Acerca dos teus testemunhos soube, desde a antiguidade, que tu os fundaste para sempre.
153 Olha para a minha aflição, e livra-me, pois não me esqueci da tua lei.
154 Pleiteia a minha causa, e livra-me; vivifica-me segundo a tua palavra.
155 A salvação está longe dos ímpios, pois não buscam os teus estatutos.
156 Muitas são, ó Senhor, as tuas misericórdias; vivifica-me segundo os teus juízos.
157 Muitos são os meus perseguidores e os meus inimigos; mas não me desvio dos teus testemunhos.
158 Vi os transgressores, e me afligi, porque não observam a tua palavra.
159 Considera como amo os teus preceitos; vivifica-me, ó Senhor, segundo a tua benignidade.
160 A tua palavra é a verdade desde o princípio, e cada um dos juízos da tua justiça dura para sempre.
161 Príncipes me perseguiram sem causa, mas o meu coração temeu a tua palavra.
162 Folgo com a tua palavra, como aquele que acha um grande despojo.
163 Abomino e odeio a mentira; mas amo a tua lei.
164 Sete vezes no dia te louvo pelos juízos da tua justiça.
165 Muita paz têm os que amam a tua lei, e para eles não há tropeço.
166 Senhor, tenho esperado na tua salvação, e tenho cumprido os teus mandamentos.
167 A minha alma tem observado os teus testemunhos; amo-os excessivamente.
168 Tenho observado os teus preceitos, e os teus testemunhos, porque todos os meus caminhos estão diante de ti.
169 Chegue a ti o meu clamor, ó Senhor; dá-me entendimento conforme a tua palavra.
170 Chegue a minha súplica perante a tua face; livra-me segundo a tua palavra.
171 Os meus lábios proferiram o louvor, quando me ensinaste os teus estatutos.
172 A minha língua falará da tua palavra, pois todos os teus mandamentos são justiça.
173 Venha a tua mão socorrer-me, pois escolhi os teus preceitos.
174 Tenho desejado a tua salvação, ó Senhor; a tua lei é todo o meu prazer.
175 Viva a minha alma, e louvar-te-á; ajudem-me os teus juízos.
176 Desgarrei-me como a ovelha perdida; busca o teu servo, pois não me esqueci dos teus mandamentos.