1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog!

2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit;

3 Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.

4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi.

5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

8 A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;

9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;

11 Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

12 Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

13 Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.

14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete!

16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.

17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt?

18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.

20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

1 Louvai ao Senhor, porque é bom cantar louvores ao nosso Deus, porque é agradável; decoroso é o louvor.

2 O Senhor edifica a Jerusalém, congrega os dispersos de Israel.

3 Sara os quebrantados de coração, e lhes ata as suas feridas.

4 Conta o número das estrelas, chama-as a todas pelos seus nomes.

5 Grande é o nosso Senhor, e de grande poder; o seu entendimento é infinito.

6 O Senhor eleva os humildes, e abate os ímpios até à terra.

7 Cantai ao Senhor em ação de graças; cantai louvores ao nosso Deus sobre a harpa.

8 Ele é o que cobre o céu de nuvens, o que prepara a chuva para a terra, e o que faz produzir erva sobre os montes;

9 O que dá aos animais o seu sustento, e aos filhos dos corvos, quando clamam.

10 Não se deleita na força do cavalo, nem se compraz nas pernas do homem.

11 O Senhor se agrada dos que o temem e dos que esperam na sua misericórdia.

12 Louva, ó Jerusalém, ao Senhor; louva, ó Sião, ao teu Deus.

13 Porque fortaleceu os ferrolhos das tuas portas; abençoa aos teus filhos dentro de ti.

14 Ele é o que põe em paz os teus termos, e da flor da farinha te farta.

15 O que envia o seu mandamento à terra; a sua palavra corre velozmente.

16 O que dá a neve como lã; espalha a geada como cinza;

17 O que lança o seu gelo em pedaços; quem pode resistir ao seu frio?

18 Manda a sua palavra, e os faz derreter; faz soprar o vento, e correm as águas.

19 Mostra a sua palavra a Jacó, os seus estatutos e os seus juízos a Israel.

20 Não fez assim a nenhuma outra nação; e quanto aos seus juízos, não os conhecem. Louvai ao Senhor.