1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.
2 Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!
3 Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.
4 Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!
5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.
6 A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.
8 Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.
9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik.
10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.
11 Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
12 Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl.
15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;
17 Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl.
18 [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket.
19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
20 Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.
21 Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat. [ (Psalms 34:23) Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik. ]
1 Louvarei ao Senhor em todo o tempo; o seu louvor estará continuamente na minha boca.
2 A minha alma se gloriará no Senhor; os mansos o ouvirão e se alegrarão.
3 Engrandecei ao Senhor comigo; e juntos exaltemos o seu nome.
4 Busquei ao Senhor, e ele me respondeu; livrou-me de todos os meus temores.
5 Olharam para ele, e foram iluminados; e os seus rostos não ficaram confundidos.
6 Clamou este pobre, e o Senhor o ouviu, e o salvou de todas as suas angústias.
7 O anjo do Senhor acampa-se ao redor dos que o temem, e os livra.
8 Provai, e vede que o Senhor é bom; bem-aventurado o homem que nele confia.
9 Temei ao Senhor, vós, os seus santos, pois nada falta aos que o temem.
10 Os filhos dos leões necessitam e sofrem fome, mas àqueles que buscam ao Senhor bem nenhum faltará.
11 Vinde, meninos, ouvi-me; eu vos ensinarei o temor do Senhor.
12 Quem é o homem que deseja a vida, que quer largos dias para ver o bem?
13 Guarda a tua língua do mal, e os teus lábios de falarem o engano.
14 Aparta-te do mal, e faze o bem; procura a paz, e segue-a.
15 Os olhos do Senhor estão sobre os justos, e os seus ouvidos atentos ao seu clamor.
16 A face do Senhor está contra os que fazem o mal, para desarraigar da terra a memória deles.
17 Os justos clamam, e o Senhor os ouve, e os livra de todas as suas angústias.
18 Perto está o Senhor dos que têm o coração quebrantado, e salva os contritos de espírito.
19 Muitas são as aflições do justo, mas o Senhor o livra de todas.
20 Ele lhe guarda todos os seus ossos; nem sequer um deles se quebra.
21 A malícia matará o ímpio, e os que odeiam o justo serão punidos.
22 O Senhor resgata a alma dos seus servos, e nenhum dos que nele confiam será punido.