1 Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;

2 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.

3 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

4 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

5 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

6 Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.

7 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

8 Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

9 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.

10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

11 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel? [ (Psalms 60:13) Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló. ] [ (Psalms 60:14) Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket. ]

1 Ó Deus, tu nos rejeitaste, tu nos espalhaste, tu te indignaste; oh, volta-te para nós.

2 Abalaste a terra, e a fendeste; sara as suas fendas, pois ela treme.

3 Fizeste ver ao teu povo coisas árduas; fizeste-nos beber o vinho do atordoamento.

4 Deste um estandarte aos que te temem, para o arvorarem no alto, por causa da verdade. (Selá.)

5 Para que os teus amados sejam livres, salva-nos com a tua destra, e ouve-nos;

6 Deus falou na sua santidade; eu me regozijarei, repartirei a Siquém e medirei o vale de Sucote.

7 Meu é Gileade, e meu é Manassés; Efraim é a força da minha cabeça; Judá é o meu legislador.

8 Moabe é a minha bacia de lavar; sobre Edom lançarei o meu sapato; alegra-te, ó Filístia, por minha causa.

9 Quem me conduzirá à cidade forte? Quem me guiará até Edom?

10 Não serás tu, ó Deus, que nos tinhas rejeitado? Tu, ó Deus, que não saíste com os nossos exércitos?

11 Dá-nos auxílio na angústia, porque vão é o socorro do homem.

12 Em Deus faremos proezas; porque ele é que pisará os nossos inimigos.