1 Az éneklõmesternek, a gittithre. Aszáfé.
2 Örvendezzetek Istennek, a mi erõsségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
3 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörû hárfát cziterával együtt.
4 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
5 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
6 Bizonyságul tette õ a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam.
7 Megszabadítottam a tehertõl az õ vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
8 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.
9 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
10 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten elõtt meg ne hajolj!
11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
12 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
13 Ott hagytam azért õt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
14 Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!
15 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
16 Az Úrnak gyûlölõi hízelegnének néki, és örökkévaló volna az õ idejök. [ (Psalms 81:17) És õ megelégítené õt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! ]
1 Exultai a Deus, nossa fortaleza; jubilai ao Deus de Jacó.
2 Tomai um salmo, e trazei junto o tamborim, a harpa suave e o saltério.
3 Tocai a trombeta na lua nova, no tempo apontado da nossa solenidade.
4 Porque isto era um estatuto para Israel, e uma lei do Deus de Jacó.
5 Ordenou-o em José por testemunho, quando saíra pela terra do Egito, onde ouvi uma língua que não entendia.
6 Tirei de seus ombros a carga; as suas mãos foram livres dos cestos.
7 Clamaste na angústia, e te livrei; respondi-te no lugar oculto dos trovões; provei-te nas águas de Meribá. (Selá.)
8 Ouve-me, povo meu, e eu te atestarei: Ah, Israel, se me ouvires!
9 Não haverá entre ti deus alheio, nem te prostrarás ante um deus estranho.
10 Eu sou o Senhor teu Deus, que te tirei da terra do Egito; abre bem a tua boca, e ta encherei.
11 Mas o meu povo não quis ouvir a minha voz, e Israel não me quis.
12 Portanto eu os entreguei aos desejos dos seus corações, e andaram nos seus próprios conselhos.
13 Oh! Se o meu povo me tivesse ouvido! Se Israel andasse nos meus caminhos!
14 Em breve abateria os seus inimigos, e viraria a minha mão contra os seus adversários.
15 Os que odeiam ao Senhor ter-se-lhe-iam sujeitado, e o seu tempo seria eterno.
16 E o sustentaria com o trigo mais fino, e o fartaria com o mel saído da rocha.