1 Ének; Aszáf zsoltára.

2 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!

3 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik.

4 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek.

5 Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!

6 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

7 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;

8 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.

9 Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela.

10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

11 A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek.

12 Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,

13 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

14 Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt;

15 Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

16 Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket!

17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!

18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, [ (Psalms 83:19) Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön. ]

1 Ó Deus, não estejas em silêncio; não te cales, nem te aquietes, ó Deus,

2 Porque eis que teus inimigos fazem tumulto, e os que te odeiam levantaram a cabeça.

3 Tomaram astuto conselho contra o teu povo, e consultaram contra os teus escondidos.

4 Disseram: Vinde, e desarraiguemo-los para que não sejam nação, nem haja mais memória do nome de Israel.

5 Porque consultaram juntos e unânimes; eles se unem contra ti:

6 As tendas de Edom, e dos ismaelitas, de Moabe, e dos agarenos,

7 De Gebal, e de Amom, e de Amaleque, a Filístia, com os moradores de Tiro;

8 Também a Assíria se ajuntou com eles; foram ajudar aos filhos de Ló. (Selá.)

9 Faze-lhes como aos midianitas; como a Sísera, como a Jabim na ribeira de Quisom;

10 Os quais pereceram em Endor; tornaram-se como estrume para a terra.

11 Faze aos seus nobres como a Orebe, e como a Zeebe; e a todos os seus príncipes, como a Zebá e como a Zalmuna,

12 Que disseram: Tomemos para nós as casas de Deus em possessão.

13 Deus meu, faze-os como um tufão, como a aresta diante do vento.

14 Como o fogo que queima um bosque, e como a chama que incendeia as montanhas,

15 Assim os persegue com a tua tempestade, e os assombra com o teu redemoinho.

16 Encham-se de vergonha as suas faces, para que busquem o teu nome, Senhor.

17 Confundam-se e assombrem-se perpetuamente; envergonhem-se, e pereçam,

18 Para que saibam que tu, cujo nome é Senhor, és o Altíssimo sobre toda a terra.