1 Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.

2 És mondának néki az õ szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szûz leányt, a ki a király körül legyen, és õt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt.

3 Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem városából való Abiságot, a kit el is hozának a királyhoz.

4 És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta és szolgált néki. De a király nem ismeré õt.

5 Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerze magának szekereket, lovagokat és ötven elõtte járó férfiakat.

6 Kit az õ atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ez is pedig igen szép férfi volt, és õt [Haggit] szülte [volt Dávidnak] Absolon után.

7 És tanácskozék Joábbal, Séruja fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia pártján voltak.

8 De Sádók pap, meg Benája, a Jójada fia, és Nátán próféta, és Sémei, és Réhi, és a Dávid erõs vitézei nem állottak Adónia mellé.

9 Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be juhokból, ökrökbõl és egyéb kövér barmokból a Zohélet kõsziklánál, a mely a Rógel forrása mellett volt: meghívá egész rokonságát, a király fiait, Júda minden férfiait, a király szolgáit;

10 De Nátán prófétát és Benáját és amaz erõs vitézeket és Salamont, az õ atyjafiát nem hívá el.

11 Szóla akkor Nátán Bethsabénak, a Salamon anyjának, mondván: Nem hallottad-é, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tud róla semmit?

12 Jövel azért, hadd adjak néked tanácsot, hogy megmentsd a te életedet, és a te fiadnak, Salamonnak életét.

13 Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt néki: Uram király, nemde nem esküdtél-é meg a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és õ ül az én királyi székembe? Miért uralkodik hát Adónia?

14 És ímé mialatt még te ott a királylyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és kiegészítem a te beszédidet.

15 És beméne Bethsabé a királyhoz a kamarába. És a király igen megvénhedett vala, és a Súnembõl való Abiság szolgál vala a királynak.

16 És fejet hajta Bethsabé, és meghajtá magát a királynak. És monda a király: Mit kivánsz?

17 Felele néki [Bethsabé: Édes] uram, te megesküdtél az Úrra, a te Istenedre a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és õ ül az én királyi székembe.

18 És ímé mégis Adónia lett királylyá; és ímé, uram király, te nem tudsz errõl semmit.

19 Mert áldozott ökrökkel és nagy sok kövér barmokkal bõségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait, és Abjátár papot és Joábot, a seregnek hadnagyát, csak Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.

20 Még most te vagy, Uram, a király; az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak, a királynak székében, õ utána.

21 De ha az én uram, a király, az õ atyáival elaluszik: akkor én és az én fiam, Salamon leszünk bûnösök.

22 És ímé, mikor még a királylyal szólana, Nátán próféta megérkezék.

23 És bejelenték a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta. És bemenvén a király eleibe, meghajtá magát a király elõtt, arczczal a földre leborulván.

24 És monda Nátán: Uram király, te mondottad-é: Adónia legyen én utánam a király, és õ üljön az én királyi székembe?

25 Mert ma aláment, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bõségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait és a seregnek hadnagyait és Abjátár papot: és ímé õk esznek és isznak õ elõtte, és [immár] azt kiáltották: Éljen Adónia király!

26 Engem pedig, a ki a te szolgád vagyok, és Sádók papot és Benáját, a Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.

27 Avagy az én uramtól, a királytól lett-é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak, a királynak székiben [az õ holta] után.

28 És felelvén Dávid király, monda: Hívjátok hozzám Bethsabét, a ki beméne a király eleibe, és megálla a király elõtt.

29 És megesküvék a király, mondván: Él az Úr, a ki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból,

30 Hogy a miképen megesküdtem néked az Úrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad Salamon uralkodik én utánam, és õ ül az én királyi székembe én helyettem: ezt ma így meg is teszem.

31 És fejet hajta Bethsabé, arczczal a földre [leborulván,] és magát meghajtván a király elõtt, monda: Éljen az én uram, Dávid király, mindörökké!

32 Azután monda Dávid király: Hívjátok hozzám Sádók papot és Nátán prófétát és Benáját, Jójadának fiát. És ezek bemenének a király eleibe.

33 És monda nékik a király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit, és ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre, és vigyétek alá õt Gihonba;

34 És kenje õt ott Sádók pap és Nátán próféta Izráelnek királyává; és fújjátok meg a harsonákat, és kiáltsátok: Éljen Salamon király!

35 És jõjjetek fel [onnét] õ utána; és eljövén, üljön az én királyi székembe, és õ uralkodjék én helyettem; mert [immár] meghagytam néki, hogy õ legyen fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.

36 Felele akkor Benája, a Jójada fia a királynak, és monda: Ámen! Így szóljon az Úr, az én uramnak, a királynak Istene [is.]

37 A miképen vele volt az Úr az én urammal, a királylyal: azonképen legyen vele Salamonnal is, és magasztalja feljebb az õ királyi székét az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél.

38 Aláméne azért Sádók pap és Nátán próféta és Benája, a Jójada fia, a Kereteusok is és a Peleteusok, és felülteték Salamont a Dávid király öszvérére, és alávivék õt Gihonba.

39 És vevé Sádók pap az olajos szarut az Úr sátorából, és megkené Salamont; azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon király!

40 És felvonult utána az egész nép, és a nép sípolt és felette ujjongott, úgy hogy a föld is megrepedne kiáltásuk zajától.

41 És Adónia is meghallotta és vendégei is mind, a kik nála valának, miután a lakomát már elvégezték; és meghallá Joáb is a kürtölés szavát, és monda: Miért e zaj [és] mozgás a városban?

42 És a mikor õ még szólana, ímé megérkezék Jonathán, az Abjátár pap fia. És monda Adónia: Jõjj be, mert megbízható férfiú vagy, és jó hírt mondasz.

43 Jonathán pedig felelvén, monda Adóniának: Igen, a mi urunk, Dávid király, Salamont tette királylyá.

44 És elküldötte õ vele Sádók papot a király és Nátán prófétát, és Benáját, a Jójada fiát, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és õt a király öszvérére ülteték,

45 És Sádók pap Nátán prófétával együtt királylyá kente fel õt Gihonnál, és onnét vonulnak fel örömmel; ettõl zendült meg a város. Ez az a zaj, a melyet hallottatok.

46 És [immár] be is ült Salamon az országnak királyi székibe;

47 És a király szolgái is bemenének, hogy áldják a mi urunkat, Dávid királyt, mondván: Tegye az Isten a Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az õ székit a te székednél. És meghajtá magát a király az õ ágyán.

48 És ekképen is szóla a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, a ki adott e mai napon olyat, a ki szemeim láttára [helyettem] üljön az én királyi székemben.

49 Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, a kik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne.

50 De Adónia félt Salamontól, és felkészülve elfutott, és megragadta az oltárnak szarvait.

51 Hírül adák pedig Salamonnak ilyen szókkal: Ímé Adónia Salamon királytól való féltében megfogá az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon király, hogy meg nem öli az õ szolgáját fegyverrel.

52 És monda Salamon: Ha jámbor lészen, [egy] hajszál fejérõl le nem esik a földre; de ha gonoszság találtatik õ benne, meg kell halnia.

53 Elkülde azért Salamon király, és elhozák õt az oltártól; és eljövén meghajtá magát Salamon király elõtt; és monda Salamon király: Menj el a te házadhoz.

1 大 卫 王 年 纪 老 迈 , 虽 用 被 遮 盖 , 仍 不 觉 暖 。

2 所 以 臣 仆 对 他 说 : 不 如 为 我 主 我 王 寻 找 一 个 处 女 , 使 他 伺 候 王 , 奉 养 王 , 睡 在 王 的 怀 中 , 好 叫 我 主 我 王 得 暖 。

3 于 是 在 以 色 列 全 境 寻 找 美 貌 的 童 女 , 寻 得 书 念 的 一 个 童 女 亚 比 煞 , 就 带 到 王 那 里 。

4 这 童 女 极 其 美 貌 , 他 奉 养 王 , 伺 候 王 , 王 却 没 冇 与 他 亲 近 。

5 那 时 , 哈 及 的 儿 子 亚 多 尼 雅 自 尊 , 说 : 我 必 作 王 , 就 为 自 己 预 备 车 辆 、 马 兵 , 又 派 五 十 人 在 他 前 头 奔 走 。

6 他 父 亲 素 来 没 冇 使 他 忧 闷 , 说 : 你 是 做 甚 么 呢 ? 他 甚 俊 美 , 生 在 押 沙 龙 之 后 。

7 亚 多 尼 雅 与 洗 鲁 雅 的 儿 子 约 押 , 和 祭 司 亚 比 亚 他 商 议 ; 二 人 就 顺 从 他 , 帮 助 他 。

8 但 祭 司 撒 督 、 耶 何 耶 大 的 儿 子 比 拿 雅 、 先 知 拿 单 、 示 每 、 利 以 , 并 大 卫 的 勇 士 都 不 顺 从 亚 多 尼 雅 。

9 一 日 , 亚 多 尼 雅 在 隐 罗 结 旁 、 琐 希 列 磐 石 那 里 宰 了 牛 羊 、 肥 犊 , 请 他 的 诸 弟 兄 , 就 是 王 的 众 子 , 并 所 冇 作 王 臣 仆 的 犹 大 人 ;

10 惟 独 先 知 拿 单 和 比 拿 雅 并 勇 士 , 与 他 的 兄 弟 所 罗 门 , 他 都 没 冇 请 。

11 拿 单 对 所 罗 门 的 母 亲 拔 示 巴 说 : 哈 及 的 儿 子 亚 多 尼 雅 作 王 了 , 你 没 冇 听 见 么 ? 我 们 的 主 大 卫 却 不 知 道 。

12 现 在 我 可 以 给 你 出 个 主 意 , 好 保 全 你 和 你 儿 子 所 罗 门 的 性 命 。

13 你 进 去 见 大 卫 王 , 对 他 说 : 我 主 我 王 啊 , 你 不 曾 向 婢 女 起 誓 说 : 你 儿 子 所 罗 门 必 接 续 我 作 王 , 坐 在 我 的 位 上 么 ? 现 在 亚 多 尼 雅 怎 么 作 了 王 呢 ?

14 你 还 与 王 说 话 的 时 候 , 我 也 随 后 进 去 , 證 实 你 的 话 。

15 拔 示 巴 进 入 内 室 见 王 , 王 甚 老 迈 , 书 念 的 童 女 亚 比 煞 正 伺 候 王 。

16 拔 示 巴 向 王 屈 身 下 拜 ; 王 说 : 你 要 甚 么 ?

17 他 说 : 我 主 啊 , 你 曾 向 婢 女 指 着 耶 和 华 ― 你 的   神 起 誓 说 : 你 儿 子 所 罗 门 必 接 续 我 作 王 , 坐 在 我 的 位 上 。

18 现 在 亚 多 尼 雅 作 王 了 , 我 主 我 王 却 不 知 道 。

19 他 宰 了 许 多 牛 羊 、 肥 犊 , 请 了 王 的 众 子 和 祭 司 亚 比 亚 他 , 并 元 帅 约 押 ; 惟 独 王 的 仆 人 所 罗 门 , 他 没 冇 请 。

20 我 主 我 王 啊 , 以 色 列 众 人 的 眼 目 都 仰 望 你 , 等 你 晓 谕 他 们 , 在 我 主 我 王 之 后 谁 坐 你 的 位 。

21 若 不 然 , 到 我 主 我 王 与 列 祖 同 睡 以 后 , 我 和 我 儿 子 所 罗 门 必 算 为 罪 人 了 。

22 拔 示 巴 还 与 王 说 话 的 时 候 , 先 知 拿 单 也 进 来 了 。

23 冇 人 奏 告 王 说 : 先 知 拿 单 来 了 。 拿 单 进 到 王 前 , 脸 伏 于 地 。

24 拿 单 说 : 我 主 我 王 果 然 应 许 亚 多 尼 雅 说 你 必 接 续 我 作 王 , 坐 在 我 的 位 上 么 ?

25 他 今 日 下 去 , 宰 了 许 多 牛 羊 、 肥 犊 , 请 了 王 的 众 子 和 军 长 , 并 祭 司 亚 比 亚 他 ; 他 们 正 在 亚 多 尼 雅 面 前 吃 喝 , 说 : 愿 亚 多 尼 雅 王 万 岁 !

26 惟 独 我 , 就 是 你 的 仆 人 和 祭 司 撒 督 , 耶 何 耶 大 的 儿 子 比 拿 雅 , 并 王 的 仆 人 所 罗 门 , 他 都 没 冇 请 。

27 这 事 果 然 出 乎 我 主 我 王 么 ? 王 却 没 冇 告 诉 仆 人 们 , 在 我 主 我 王 之 后 谁 坐 你 的 位 。

28 大 卫 王 吩 咐 说 : 叫 拔 示 巴 来 。 拔 示 巴 就 进 来 , 站 在 王 面 前 。

29 王 起 誓 说 : 我 指 着 救 我 性 命 脱 离 一 切 苦 难 、 永 生 的 耶 和 华 起 誓 。

30 我 既 然 指 着 耶 和 华 ― 以 色 列 的   神 向 你 起 誓 说 : 你 儿 子 所 罗 门 必 接 续 我 作 王 , 坐 在 我 的 位 上 。 我 今 日 就 必 照 这 话 而 行 。

31 于 是 , 拔 示 巴 脸 伏 于 地 , 向 王 下 拜 , 说 : 愿 我 主 大 卫 王 万 岁 !

32 大 卫 王 又 吩 咐 说 : 将 祭 司 撒 督 、 先 知 拿 单 、 耶 何 耶 大 的 儿 子 比 拿 雅 召 来 ! 他 们 就 都 来 到 王 面 前 。

33 王 对 他 们 说 : 要 带 领 你 们 主 的 仆 人 , 使 我 儿 子 所 罗 门 骑 我 的 骡 子 , 送 他 下 到 基 训 ;

34 在 那 里 , 祭 司 撒 督 和 先 知 拿 单 要 膏 他 作 以 色 列 的 王 ; 你 们 也 要 吹 角 , 说 : 愿 所 罗 门 王 万 岁 !

35 然 后 要 跟 随 他 上 来 , 使 他 坐 在 我 的 位 上 , 接 续 我 作 王 。 我 已 立 他 作 以 色 列 和 犹 大 的 君 。

36 耶 何 耶 大 的 儿 子 比 拿 雅 对 王 说 : 阿 们 ! 愿 耶 和 华 ― 我 主 我 王 的   神 也 这 样 命 定 。

37 耶 和 华 怎 样 与 我 主 我 王 同 在 , 愿 他 照 样 与 所 罗 门 同 在 , 使 他 的 国 位 比 我 主 大 卫 王 的 国 位 更 大 。

38 于 是 , 祭 司 撒 督 、 先 知 拿 单 、 耶 何 耶 大 的 儿 子 比 拿 雅 , 和 基 利 提 人 、 比 利 提 人 都 下 去 使 所 罗 门 骑 大 卫 王 的 骡 子 , 将 他 送 到 基 训 。

39 祭 司 撒 督 就 从 帐 幕 中 取 了 盛 膏 油 的 角 来 , 用 膏 膏 所 罗 门 。 人 就 吹 角 , 众 民 都 说 : 愿 所 罗 门 王 万 岁 !

40 众 民 跟 随 他 上 来 , 且 吹 笛 , 大 大 欢 呼 , 声 音 震 地 。

41 亚 多 尼 雅 和 所 请 的 众 客 筵 宴 方 毕 , 听 见 这 声 音 ; 约 押 听 见 角 声 就 说 : 城 中 为 何 冇 这 响 声 呢 ?

42 他 正 说 话 的 时 候 , 祭 司 亚 比 亚 他 的 儿 子 约 拿 单 来 了 。 亚 多 尼 雅 对 他 说 : 进 来 罢 ! 你 是 个 忠 义 的 人 , 必 是 报 好 信 息 。

43 约 拿 单 对 亚 多 尼 雅 说 : 我 们 的 主 大 卫 王 诚 然 立 所 罗 门 为 王 了 。

44 王 差 遣 祭 司 撒 督 、 先 知 拿 单 、 耶 何 耶 大 的 儿 子 比 拿 雅 , 和 基 利 提 人 、 比 利 提 人 都 去 使 所 罗 门 骑 王 的 骡 子 。

45 祭 司 撒 督 和 先 知 拿 单 在 基 训 已 经 膏 他 作 王 。 众 人 都 从 那 里 欢 呼 着 上 来 , 声 音 使 城 震 动 , 这 就 是 你 们 所 听 见 的 声 音 ;

46 并 且 所 罗 门 登 了 国 位 。

47 王 的 臣 仆 也 来 为 我 们 的 主 大 卫 王 祝 福 , 说 : 愿 王 的   神 使 所 罗 门 的 名 比 王 的 名 更 尊 荣 ; 使 他 的 国 位 比 王 的 国 位 更 大 。 王 就 在 床 上 屈 身 下 拜 。

48 王 又 说 : 耶 和 华 ― 以 色 列 的   神 是 应 当 称 颂 的 ; 因 他 赐 我 一 人 今 日 坐 在 我 的 位 上 , 我 也 亲 眼 看 见 了 。

49 亚 多 尼 雅 的 众 客 听 见 这 话 就 都 惊 惧 , 起 来 四 散 。

50 亚 多 尼 雅 惧 怕 所 罗 门 , 就 起 来 , 去 抓 住 祭 坛 的 角 。

51 冇 人 告 诉 所 罗 门 说 : 亚 多 尼 雅 惧 怕 所 罗 门 王 , 现 在 抓 住 祭 坛 的 角 , 说 : 愿 所 罗 门 王 今 日 向 我 起 誓 , 必 不 用 刀 杀 仆 人 。

52 所 罗 门 说 : 他 若 作 忠 义 的 人 , 连 一 根 头 髮 也 不 至 落 在 地 上 ; 他 若 行 恶 , 必 要 死 亡 。

53 于 是 所 罗 门 王 差 遣 人 , 使 亚 多 尼 雅 从 坛 上 下 来 , 他 就 来 , 向 所 罗 门 王 下 拜 ; 所 罗 门 对 他 说 : 你 回 家 去 罢 !