1 És lõn sok idõ multán, a harmadik esztendõben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esõt adok a föld színére.

2 És elméne Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samariában.

3 És Akháb hivatá Abdiást, a ki az õ házának gondviselõje volt. (Abdiás pedig felette igen féli vala az Urat;

4 Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett [oltalmába,] és rejtette el ötvenenként [egy-egy] barlangba, és ott táplálta õket kenyérrel és vízzel).

5 És monda Akháb Abdiásnak: Menj el az országba szerén-szerte a vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hogyha valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk a barmokat mindenestõl elpusztulni.

6 Eloszták azért magok közt a földet, a melyen kiki elmenjen. Akháb egyedül ment az egyik úton, és Abdiás [is] egyedül ment a másik úton.

7 És mikor Abdiás az úton ment, ímé Illés elõtalálá õt, és mikor felismerte õt, arczra borula és monda: Nem te vagy-é az, uram, Illés?

8 Felele néki: Én vagyok; menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.

9 Õ pedig monda: Mit vétettem ellened, hogy a te szolgádat Akháb kezébe akarod adni, hogy megöljön engem?

10 Él az Úr a te Istened: nincs sem nemzetség, sem ország, a hova el nem küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. És ha azt mondották: Nincs itt! az országot és a népet megesküdtette, hogy téged csakugyan nem találtak meg.

11 És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.

12 Ha most elmegyek tõled, téged pedig olyan helyre ragad el az Úrnak Lelke, a melyet én nem tudok, és én elmegyek, hogy megmondjam Akhábnak, és ha õ téged nem talál meg, engem öl meg; pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétõl fogva.

13 Nem mondották-é meg az én uramnak, mit cselekedtem, mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit? hogy hogyan rejtettem el az Úr prófétái közül száz férfiút ötvenenként egy-egy barlangba és tápláltam õket kenyérrel és vízzel.

14 És te mégis azt mondod: Menj el és mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés; hogy megöljön engemet.

15 És felele Illés: Él a Seregeknek Ura, a ki elõtt állok: e mai napon megmutatom magamat néki.

16 Elméne azért Abdiás Akháb eleibe, és megjelenté ezt néki, és eleibe méne Akháb Illésnek.

17 És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki: Te vagy-é az Izráel megháborítója?

18 Õ pedig monda: Nem én háborítottam meg az Izráelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok.

19 Most azért küldj el, gyûjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek.

20 És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyûjté a prófétákat a Kármel hegyre.

21 És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek õt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.

22 Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak;

23 Adjatok azért nékünk két tulkot, és [õk] válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.

24 Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tûz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!

25 És monda Illés a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti elõször; mert ti többen [vagytok,] és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.

26 És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltõl fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek.

27 Mikor pedig már dél lett, elkezdte õket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.

28 És [elkezdtek] hangosan kiabálni és az õ szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök.

29 Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni [kezdtek] egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.

30 Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jõjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt.

31 És võn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved;

32 És oltárt építe a kövekbõl az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne.

33 És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára;

34 És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égõáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék;

35 Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.

36 És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.

37 Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az õ szívöket!

38 Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égõáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.

39 Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!

40 És monda Illés nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülök! És megfogák õket, és alávivé õket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott õket.

41 Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esõnek zúgása [hallszik.]

42 És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborula a földre, és az õ orczáját az õ két térde közé tevé;

43 És monda az õ szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és [arrafelé] nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda [Illés:] Menj vissza hétszer.

44 És lõn hetedúttal, monda [a szolga:] Ímé egy kis felhõcske, mint egy embernek a tenyere, jõ fel a tengerbõl. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az esõ.

45 És lõn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektõl és a széltõl, és nagy esõ lett. Akháb pedig szekérre ült és elment Jezréelbe.

46 És lõn az Úr keze Illésen, és felövezvén az õ derekát, [még] Akháb elõtt futott el Jezréel felé.

1 过 了 许 久 , 到 第 叁 年 , 耶 和 华 的 话 临 到 以 利 亚 说 : 你 去 , 使 亚 哈 得 见 你 ; 我 要 降 雨 在 地 上 。

2 以 利 亚 就 去 , 要 使 亚 哈 得 见 他 。 那 时 , 撒 玛 利 亚 冇 大 饑 荒 ;

3 亚 哈 将 他 的 家 宰 俄 巴 底 召 了 来 。 〈 俄 巴 底 甚 是 敬 畏 耶 和 华 ,

4 耶 洗 别 杀 耶 和 华 众 先 知 的 时 候 , 俄 巴 底 将 一 百 个 先 知 藏 了 , 每 五 十 人 藏 在 一 个 洞 里 , 拿 饼 和 水 供 养 他 们 。 〉

5 亚 哈 对 俄 巴 底 说 : 我 们 走 遍 这 地 , 到 一 切 水 泉 旁 和 一 切 溪 边 , 或 者 找 得 着 青 草 , 可 以 救 活 骡 马 , 免 得 绝 了 牲 畜 。

6 于 是 二 人 分 地 游 行 , 亚 哈 独 走 一 路 , 俄 巴 底 独 走 一 路 。

7 俄 巴 底 在 路 上 恰 与 以 利 亚 相 遇 , 俄 巴 底 认 出 他 来 , 就 俯 伏 在 地 , 说 : 你 是 我 主 以 利 亚 不 是 ?

8 回 答 说 : 是 。 你 去 告 诉 你 主 人 说 , 以 利 亚 在 这 里 。

9 俄 巴 底 说 : 仆 人 冇 甚 么 罪 , 你 竟 要 将 我 交 在 亚 哈 手 里 , 使 他 杀 我 呢 ?

10 我 指 着 永 生 耶 和 华 ― 你 的   神 起 誓 , 无 论 哪 一 邦 哪 一 国 , 我 主 都 打 发 人 去 找 你 。 若 说 你 没 冇 在 那 里 , 就 必 使 那 邦 那 国 的 人 起 誓 说 , 实 在 是 找 不 着 你 。

11 现 在 你 说 , 要 去 告 诉 你 主 人 说 , 以 利 亚 在 这 里 ;

12 恐 怕 我 一 离 幵 你 , 耶 和 华 的 灵 就 提 你 到 我 所 不 知 道 的 地 方 去 。 这 样 , 我 去 告 诉 亚 哈 , 他 若 找 不 着 你 , 就 必 杀 我 ; 仆 人 却 是 自 幼 敬 畏 耶 和 华 的 。

13 耶 洗 别 杀 耶 和 华 众 先 知 的 时 候 , 我 将 耶 和 华 的 一 百 个 先 知 藏 了 , 每 五 十 人 藏 在 一 个 洞 里 , 拿 饼 和 水 供 养 他 们 , 岂 没 冇 人 将 这 事 告 诉 我 主 么 ?

14 现 在 你 说 , 要 去 告 诉 你 主 人 说 , 以 利 亚 在 这 里 , 他 必 杀 我 。

15 以 利 亚 说 : 我 指 着 所 事 奉 永 生 的 万 军 之 耶 和 华 起 誓 , 我 今 日 必 使 亚 哈 得 见 我 。

16 于 是 俄 巴 底 去 迎 着 亚 哈 , 告 诉 他 ; 亚 哈 就 去 迎 着 以 利 亚 。

17 亚 哈 见 了 以 利 亚 , 便 说 : 使 以 色 列 遭 灾 的 就 是 你 么 ?

18 以 利 亚 说 : 使 以 色 列 遭 灾 的 不 是 我 , 乃 是 你 和 你 父 家 ; 因 为 你 们 离 弃 耶 和 华 的 诫 命 , 去 随 从 巴 力 。

19 现 在 你 当 差 遣 人 , 招 聚 以 色 列 众 人 和 事 奉 巴 力 的 那 四 百 五 十 个 先 知 , 并 耶 洗 别 所 供 养 事 奉 亚 舍 拉 的 那 四 百 个 先 知 , 使 他 们 都 上 迦 密 山 去 见 我 。

20 亚 哈 就 差 遣 人 招 聚 以 色 列 众 人 和 先 知 都 上 迦 密 山 。

21 以 利 亚 前 来 对 众 民 说 : 你 们 心 持 两 意 要 到 几 时 呢 ? 若 耶 和 华 是   神 , 就 当 顺 从 耶 和 华 ; 若 巴 力 是 神 , 就 当 顺 从 巴 力 。 众 民 一 言 不 答 。

22 以 利 亚 对 众 民 说 : 作 耶 和 华 先 知 的 只 剩 下 我 一 个 人 ; 巴 力 的 先 知 却 冇 四 百 五 十 个 人 。

23 当 给 我 们 两 隻 牛 犊 , 巴 力 的 先 知 可 以 挑 选 一 隻 , 切 成 块 子 , 放 在 柴 上 , 不 要 点 火 ; 我 也 预 备 一 隻 牛 犊 放 在 柴 上 , 也 不 点 火 。

24 你 们 求 告 你 们   神 的 名 , 我 也 求 告 耶 和 华 的 名 。 那 降 火 显 应 的   神 , 就 是   神 。 众 民 回 答 说 : 这 话 甚 好 。

25 以 利 亚 对 巴 力 的 先 知 说 : 你 们 既 是 人 多 , 当 先 挑 选 一 隻 牛 犊 , 预 备 好 了 , 就 求 告 你 们   神 的 名 , 却 不 要 点 火 。

26 他 们 将 所 得 的 牛 犊 预 备 好 了 , 从 早 晨 到 午 间 , 求 告 巴 力 的 名 说 : 巴 力 啊 , 求 你 应 允 我 们 ! 却 没 冇 声 音 , 没 冇 应 允 的 。 他 们 在 所 筑 的 坛 四 围 踊 跳 。

27 到 了 正 午 , 以 利 亚 嬉 笑 他 们 , 说 : 大 声 求 告 罢 ! 因 为 他 是   神 , 他 或 默 想 , 或 走 到 一 边 , 或 行 路 , 或 睡 觉 , 你 们 当 叫 醒 他 。

28 他 们 大 声 求 告 , 按 着 他 们 的 规 矩 , 用 刀 枪 自 割 、 自 刺 , 直 到 身 体 流 血 。

29 从 午 后 直 到 献 晚 祭 的 时 候 , 他 们 狂 呼 乱 叫 , 却 没 冇 声 音 , 没 冇 应 允 的 , 也 没 冇 理 会 的 。

30 以 利 亚 对 众 民 说 : 你 们 到 我 这 里 来 。 众 民 就 到 他 那 里 。 他 便 重 修 已 经 毁 坏 耶 和 华 的 坛 。

31 以 利 亚 照 雅 各 子 孙 支 派 的 数 目 , 取 了 十 二 块 石 头 ( 耶 和 华 的 话 曾 临 到 雅 各 说 : 你 的 名 要 叫 以 色 列 ) ,

32 用 这 些 石 头 为 耶 和 华 的 名 筑 一 座 坛 , 在 坛 的 四 围 挖 沟 , 可 容 榖 种 二 细 亚 ,

33 又 在 坛 上 摆 好 了 柴 , 把 牛 犊 切 成 块 子 放 在 柴 上 , 对 众 人 说 : 你 们 用 四 个 桶 盛 满 水 , 倒 在 燔 祭 和 柴 上 ;

34 又 说 : 倒 第 二 次 。 他 们 就 倒 第 二 次 ; 又 说 : 倒 第 叁 次 。 他 们 就 倒 第 叁 次 。

35 水 流 在 坛 的 四 围 , 沟 里 也 满 了 水 。

36 到 了 献 晚 祭 的 时 候 , 先 知 以 利 亚 近 前 来 , 说 : 亚 伯 拉 罕 、 以 撒 、 以 色 列 的   神 , 耶 和 华 啊 , 求 你 今 日 使 人 知 道 你 是 以 色 列 的   神 , 也 知 道 我 是 你 的 仆 人 , 又 是 奉 你 的 命 行 这 一 切 事 。

37 耶 和 华 啊 , 求 你 应 允 我 , 应 允 我 ! 使 这 民 知 道 你 ― 耶 和 华 是   神 , 又 知 道 是 你 叫 这 民 的 心 回 转 。

38 于 是 , 耶 和 华 降 下 火 来 , 烧 尽 燔 祭 、 木 柴 、 石 头 、 尘 土 , 又 烧 乾 沟 里 的 水 。

39 众 民 看 见 了 , 就 俯 伏 在 地 , 说 : 耶 和 华 是   神 ! 耶 和 华 是   神 !

40 以 利 亚 对 他 们 说 : 拿 住 巴 力 的 先 知 , 不 容 一 人 逃 脱 ! 众 人 就 拿 住 他 们 。 以 利 亚 带 他 们 到 基 顺 河 边 , 在 那 里 杀 了 他 们 。

41 以 利 亚 对 亚 哈 说 : 你 现 在 可 以 上 去 吃 喝 , 因 为 冇 多 雨 的 响 声 了 。

42 亚 哈 就 上 去 吃 喝 。 以 利 亚 上 了 迦 密 山 顶 , 屈 身 在 地 , 将 脸 伏 在 两 膝 之 中 ;

43 对 仆 人 说 : 你 上 去 , 向 海 观 看 。 仆 人 就 上 去 观 看 , 说 : 没 冇 甚 么 。 他 说 : 你 再 去 观 看 。 如 此 七 次 。

44 第 七 次 仆 人 说 : 我 看 见 冇 一 小 片 云 从 海 里 上 来 , 不 过 如 人 手 那 样 大 。 以 利 亚 说 : 你 上 去 告 诉 亚 哈 , 当 套 车 下 去 , 免 得 被 雨 阻 挡 。

45 霎 时 间 , 天 因 风 云 黑 暗 , 降 下 大 雨 。 亚 哈 就 坐 车 往 耶 斯 列 去 了 。

46 耶 和 华 的 灵 ( 原 文 是 手 ) 降 在 以 利 亚 身 上 , 他 就 束 上 腰 , 奔 在 亚 哈 前 头 , 直 到 耶 斯 列 的 城 门 。