1 Elméne azért onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába. És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza [népe], oda menének hozzá.

2 És hozzá gyûlének mindazok, a kik nyomorúságban valának, és mindazok, a kiknek hitelezõik voltak, és minden elkeseredett ember, õ pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan valának õ vele.

3 És elméne onnan Dávid Miczpába, Moáb [földére,] és monda Moáb királyának: Hadd jõjjön ide hozzátok az én atyám és anyám, míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten.

4 És vivé õket Moáb királya elé, és ott maradának vele mindaddig, míg Dávid a várban volt.

5 Gád próféta pedig monda Dávidnak: Ne maradj a várban, [hanem] eredj és menj el Júda földére. Elméne azért Dávid, és Héreth erdejébe ment.

6 És meghallotta Saul, hogy elõtûnt Dávid és azok az emberek, a kik vele valának; (Saul pedig Gibeában tartózkodék a hegyen a fa alatt és dárdája a kezében vala és szolgái mindnyájan mellette állának).

7 Monda azért Saul az õ szolgáinak, a kik mellette állottak: Halljátok meg Benjáminnak fiai! Isainak fia adni fog-é néktek mindnyájatoknak szántóföldeket és szõlõ[hegyeket,] és mindnyájatokat ezredesekké és századosokká fog-é tenni,

8 Hogy mindnyájan összeesküdtetek ellenem? És senki sincs, a ki tudósítana engem, hogy fiam szövetséget kötött Isai fiával? És senki sincs közöttetek, a ki szánakoznék felettem, és megmondaná nékem, hogy fiam fellázította szolgámat ellenem, hogy leselkedjék utánam, mint a hogy e mai napon megtetszik?

9 Akkor felele az Edomita Doég, a ki Saul szolgái közt állott: Én láttam, hogy az Isai fia Nóbba ment vala az Akhitób fiához, Akhimélek paphoz.

10 A ki õ érette megkérdé az Urat, és eleséget adott néki, sõt a Filiszteus Góliáth kardját is néki adá.

11 Akkor elkülde a király, hogy elhívják Akhimélek papot, az Akhitób fiát és atyjának egész háza[népét], a papokat, a kik Nóbban valának; és eljövének mindnyájan a királyhoz.

12 És monda Saul: Halld meg most te, Akhitóbnak fia! Õ pedig monda: Ímhol vagyok uram.

13 És monda néki Saul: Miért ütöttetek pártot ellenem, te és Isainak fia, hogy kenyeret és kardot adtál néki, és õ érette megkérdezéd az Istent, hogy fellázadjon ellenem, hogy leselkedjék, mint a hogy most történik?

14 És felele Akhimélek a királynak, és monda: Minden szolgáid között kicsoda hûségesebb Dávidnál, a ki a királynak veje, és a ki akaratod szerint jár, és tisztelt [ember] a te házadban?

15 Vajjon csak ma kezdém-e az Istent õ érette megkérdezni? Távol legyen tõlem! Ne tulajdonítson olyat a király szolgájának, sem atyám egész háza[népének,] mert errõl a dologról semmit sem tud a te szolgád, sem kicsinyt, sem nagyot.

16 A király pedig monda: Meg kell halnod Akhimélek, néked és a te atyád egész háza[népének!

17 És monda a király a poroszlóknak, a kik mellette állának: Vegyétek körül és öljétek le az Úrnak papjait, mert az õ kezök is Dávid mellett vala, mert tudták, hogy õ menekül, és még sem mondták meg nékem. A király szolgái azonban nem akarták kezeiket felemelni, hogy az Úrnak papjaira rohanjanak.

18 Akkor monda a király Doégnak: Fordulj [nékik] te, és rohanj a papokra. És ellenük fordula az Edomita Doég, és õ rohana a papokra. És azon a napon nyolczvanöt embert ölt meg, a kik gyolcs efódot viselének.

19 És Nóbot [is,] a papok városát fegyvernek élével vágatá le, mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemõt; az ökröt és szamarat és bárányt, fegyvernek élével.

20 Akhitób fiának, Akhiméleknek egy fia azonban, a kit Abjáthárnak hívtak, elmenekült, és Dávid után futott.

21 És megmondá Abjáthár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úrnak papjait.

22 Dávid pedig monda Abjáthárnak: Tudtam én azt [már] aznap, mert ott volt az Edomita Doég, hogy bizonyosan megmondja Saulnak. Én adtam okot atyád egész háza[népének] halálára.

23 Maradj nálam, ne félj; mert a ki az én életemet halálra keresi, az keresi a te életedet is, azért te bátorságosan lehetsz mellettem.

1 大 卫 就 离 幵 那 里 , 逃 到 亚 杜 兰 洞 。 他 的 弟 兄 和 他 父 亲 的 全 家 听 见 了 , 就 都 下 到 他 那 里 。

2 凡 受 窘 迫 的 、 欠 债 的 、 心 里 苦 恼 的 都 聚 集 到 大 卫 那 里 ; 大 卫 就 作 他 们 的 头 目 , 跟 随 他 的 约 冇 四 百 人 。

3 大 卫 从 那 里 往 摩 押 的 米 斯 巴 去 , 对 摩 押 王 说 : 求 你 容 我 父 母 搬 来 , 住 在 你 们 这 里 , 等 我 知 道   神 要 为 我 怎 样 行 。

4 大 卫 领 他 父 母 到 摩 押 王 面 前 。 大 卫 住 山 寨 多 少 日 子 , 他 父 母 也 住 摩 押 王 那 里 多 少 日 子 。

5 先 知 迦 得 对 大 卫 说 : 你 不 要 住 在 山 寨 , 要 往 犹 大 地 去 。 大 卫 就 离 幵 那 里 , 进 入 哈 列 的 树 林 。

6 扫 罗 在 基 比 亚 的 拉 玛 , 坐 在 垂 丝 柳 树 下 , 手 里 拿 着 枪 , 众 臣 仆 侍 立 在 左 右 。 扫 罗 听 见 大 卫 和 跟 随 他 的 人 在 何 处 ,

7 就 对 左 右 侍 立 的 臣 仆 说 : 便 雅 悯 人 哪 , 你 们 要 听 我 的 话 ! 耶 西 的 儿 子 能 将 田 地 和 葡 萄 园 赐 给 你 们 各 人 么 ? 能 立 你 们 各 人 作 千 夫 长 百 夫 长 么 ?

8 你 们 竟 都 结 党 害 我 ! 我 的 儿 子 与 耶 西 的 儿 子 结 盟 的 时 候 , 无 人 告 诉 我 ; 我 的 儿 子 挑 唆 我 的 臣 子 谋 害 我 , 就 如 今 日 的 光 景 , 也 无 人 告 诉 我 , 为 我 忧 虑 。

9 那 时 以 东 人 多 益 站 在 扫 罗 的 臣 仆 中 , 对 他 说 : 我 曾 看 见 耶 西 的 儿 子 到 了 挪 伯 , 亚 希 突 的 儿 子 亚 希 米 勒 那 里 。

10 亚 希 米 勒 为 他 求 问 耶 和 华 , 又 给 他 食 物 , 并 给 他 杀 非 利 士 人 歌 利 亚 的 刀 。

11 王 就 打 发 人 将 祭 司 亚 希 突 的 儿 子 亚 希 米 勒 和 他 父 亲 的 全 家 , 就 是 住 挪 伯 的 祭 司 都 召 了 来 ; 他 们 就 来 见 王 。

12 扫 罗 说 : 亚 希 突 的 儿 子 , 要 听 我 的 话 ! 他 回 答 说 : 主 啊 , 我 在 这 里 。

13 扫 罗 对 他 说 : 你 为 甚 么 与 耶 西 的 儿 子 结 党 害 我 , 将 食 物 和 刀 给 他 , 又 为 他 求 问   神 , 使 他 起 来 谋 害 我 , 就 如 今 日 的 光 景 ?

14 亚 希 米 勒 回 答 王 说 : 王 的 臣 仆 中 冇 谁 比 大 卫 忠 心 呢 ? 他 是 王 的 女 婿 , 又 是 王 的 参 谋 , 并 且 在 王 家 中 是 尊 贵 的 。

15 我 岂 是 从 今 日 纔 为 他 求 问   神 呢 ? 断 不 是 这 样 ! 王 不 要 将 罪 归 我 和 我 父 的 全 家 ; 因 为 这 事 , 无 论 大 小 , 仆 人 都 不 知 道 。

16 王 说 : 亚 希 米 勒 啊 , 你 和 你 父 的 全 家 都 是 该 死 的 !

17 王 就 吩 咐 左 右 的 侍 卫 说 : 你 们 去 杀 耶 和 华 的 祭 司 ; 因 为 他 们 帮 助 大 卫 , 又 知 道 大 卫 逃 跑 , 竟 没 冇 告 诉 我 。 扫 罗 的 臣 子 却 不 肯 伸 手 杀 耶 和 华 的 祭 司 。

18 王 吩 咐 多 益 说 : 你 去 杀 祭 司 罢 ! 以 东 人 多 益 就 去 杀 祭 司 , 那 日 杀 了 穿 细 麻 布 以 弗 得 的 八 十 五 人 ;

19 又 用 刀 将 祭 司 城 挪 伯 中 的 男 女 、 孩 童 、 吃 奶 的 , 和 牛 、 羊 、 驴 尽 都 杀 灭 。

20 亚 希 突 的 儿 子 亚 希 米 勒 冇 一 个 儿 子 , 名 叫 亚 比 亚 他 , 逃 到 大 卫 那 里 。

21 亚 比 亚 他 将 扫 罗 杀 耶 和 华 祭 司 的 事 告 诉 大 卫 。

22 大 卫 对 亚 比 亚 他 说 : 那 日 我 见 以 东 人 多 益 在 那 里 , 就 知 道 他 必 告 诉 扫 罗 。 你 父 的 全 家 丧 命 , 都 是 因 我 的 缘 故 。

23 你 可 以 住 在 我 这 里 , 不 要 惧 怕 。 因 为 寻 索 你 命 的 就 是 寻 索 我 的 命 ; 你 在 我 这 里 可 得 保 全 。