1 És menének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Nemde nem a Hakila halmán lappang-é Dávid, a puszta átellenében?
2 Felkele azért Saul, és lement Zif pusztájába, és vele volt Izráel közül háromezer válogatott ember, hogy megkeresse Dávidot Zif pusztájában.
3 És tábort jára Saul a Hakila halmán, mely a puszta átellenében van, az úton; Dávid pedig a pusztában tartózkodék. És mikor észrevette, hogy Saul utána ment a pusztába:
4 Kémeket küldött ki Dávid, és megtudta biztosan, hogy Saul eljött.
5 És felkele Dávid, és elment arra a helyre, a hol Saul táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, a hol feküvék Saul és Abner, a Nér fia, seregének fõvezére. Saul pedig a kerített táborban feküvék, és a nép körülötte táborozott.
6 Akkor szóla Dávid, és monda a Hitteus [nemzetségébõl] való Akhiméleknek és Abisainak, a Seruja fiának, a ki Joábnak testvére vala, mondván: Ki jön le velem Saulhoz a táborba? És mondá Abisai: Lemegyek én veled.
7 És elméne éjjel Dávid, és Abisai a nép közé. És ímé, Saul lefeküvén, alszik vala a kerített táborban, és dárdája a földbe volt szúrva fejénél; Abner pedig és a nép körülötte feküvének.
8 Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz õt a dárdával egy ütéssel, és másodszor nem ütöm át.
9 Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el õt! Mert vajjon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?!
10 És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri õt! Vagy eljön az õ napja és meghal, vagy pedig harczba megy és [ott] vész el!
11 Távoztassa el [azért] az Úr tõlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem, hanem csak vedd a dárdát, mely feje mellett van, és a vizes korsót, és menjünk el.
12 Akkor elvevé Dávid a dárdát és a vizes korsót Saul feje mellõl, és elmenének. És senki sem volt, a ki látta volna, sem a ki észrevette volna, sem a ki felserkent volna, hanem mindnyájan aluvának, mert az Úr mély álmot bocsátott reájok.
13 És mikor Dávid általment a túlsó oldalra, megállott a hegy tetején messzire, [úgy], hogy nagy távolság volt közöttük.
14 És kiálta Dávid a népnek és Abnernek, a Nér fiának, mondván: Nem felelsz-é Abner? És felele Abner, és monda: Kicsoda vagy te, hogy [így] kiáltasz a királynak?
15 Dávid pedig monda Abnernek: Avagy nem férfi vagy-é te, és kicsoda olyan, mint te Izráelben? És miért nem vigyáztál a te uradra, a királyra? Mert a nép közül oda ment egy ember, hogy elveszesse a te uradat, a királyt.
16 Nem jó dolog ez, a mit cselekedtél! Él az Úr, hogy halál fiai vagytok ti, a miért nem vigyáztatok a ti uratokra, az Úrnak felkentjére! Most azért nézd meg, hol van a király dárdája és a vizes korsó, a mely fejénél volt?
17 És megismeré Saul a Dávid hangját, és monda: A te hangod-é ez fiam, Dávid? Dávid pedig monda: Az én hangom, uram király!
18 És monda: Miért üldözi szolgáját az én uram? Ugyan mit cselekedtem, és micsoda gonoszság van én bennem?
19 Most azért hallgassa meg az én uram, a király, az õ szolgájának szavát! Ha az Úr ingerelt fel téged ellenem: vajha jóillatú volna elõtte az áldozat; ha pedig emberek: átkozottak legyenek az Úr elõtt, mert kiûznek most engemet, hogy ne részesülhessek az Úrnak örökségében, azt mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek.
20 Azért ne omoljék az én vérem a földre távol az Úr színétõl; mert Izráelnek királya kijött, hogy egy bolhát keressen, úgy, mint egy fogoly madarat üldöznek a hegyeken.
21 Saul pedig monda: Vétkeztem! térj vissza fiam, Dávid, mert többé nem cselekszem veled gonoszul, mivel az én életem kedves volt elõtted a mai napon. Ímé, esztelenül cselekedtem, és igen nagyot vétettem.
22 És felele Dávid, és monda: Ímhol a király dárdája, jõjjön ide a szolgák közül egy, és vigye el azt.
23 Az Úr pedig fizessen meg mindenkinek az õ igazsága és hûsége szerint, mert az Úr kezembe adott téged ma, de én nem akartam felemelni kezemet az Úrnak felkentje ellen.
24 És a mennyire drága volt a mai napon a te lelked én elõttem, legyen annyira drága az én lelkem az Úr elõtt, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból!
25 Akkor monda Saul Dávidnak: Áldott légy te, fiam Dávid, hatalmasan is fogsz cselekedni, és gyõzni is fogsz! És elment Dávid a maga útjára, Saul pedig visszatért az õ helyére.
1 西 弗 人 到 基 比 亚 见 扫 罗 , 说 : 大 卫 不 是 在 旷 野 前 的 哈 基 拉 山 藏 着 么 ?
2 扫 罗 就 起 身 , 带 领 以 色 列 人 中 挑 选 的 叁 千 精 兵 下 到 西 弗 的 旷 野 , 要 在 那 里 寻 索 大 卫 。
3 扫 罗 在 旷 野 前 的 哈 基 拉 山 , 在 道 路 上 安 营 。 大 卫 住 在 旷 野 , 听 说 扫 罗 到 旷 野 来 追 寻 他 ,
4 就 打 发 人 去 探 听 , 便 知 道 扫 罗 果 然 来 到 。
5 大 卫 起 来 , 到 扫 罗 安 营 的 地 方 , 看 见 扫 罗 和 他 的 元 帅 尼 珥 的 儿 子 押 尼 珥 睡 卧 之 处 ; 扫 罗 睡 在 辎 重 营 里 , 百 姓 安 营 在 他 周 围 。
6 大 卫 对 赫 人 亚 希 米 勒 和 洗 鲁 雅 的 儿 子 约 押 的 兄 弟 亚 比 筛 说 : 谁 同 我 下 到 扫 罗 营 里 去 ? 亚 比 筛 说 : 我 同 你 下 去 。
7 于 是 大 卫 和 亚 比 筛 夜 间 到 了 百 姓 那 里 , 见 扫 罗 睡 在 辎 重 营 里 ; 他 的 枪 在 头 旁 , 插 在 地 上 。 押 尼 珥 和 百 姓 睡 在 他 周 围 。
8 亚 比 筛 对 大 卫 说 : 现 在 神 将 你 的 仇 敌 交 在 你 手 里 , 求 你 容 我 拿 枪 将 他 刺 透 在 地 , 一 刺 就 成 , 不 用 再 刺 。
9 大 卫 对 亚 比 筛 说 : 不 可 害 死 他 。 冇 谁 伸 手 害 耶 和 华 的 受 膏 者 而 无 罪 呢 ?
10 大 卫 又 说 : 我 指 着 永 生 的 耶 和 华 起 誓 , 他 或 被 耶 和 华 击 打 , 或 是 死 期 到 了 , 或 是 出 战 阵 亡 ;
11 我 在 耶 和 华 面 前 , 万 不 敢 伸 手 害 耶 和 华 的 受 膏 者 。 现 在 你 可 以 将 他 头 旁 的 枪 和 水 瓶 拿 来 , 我 们 就 走 。
12 大 卫 从 扫 罗 的 头 旁 拿 了 枪 和 水 瓶 , 二 人 就 走 了 , 没 冇 人 看 见 , 没 冇 人 知 道 , 也 没 冇 人 醒 起 , 都 睡 着 了 , 因 为 耶 和 华 使 他 们 沉 沉 地 睡 了 。
13 大 卫 过 到 那 边 去 , 远 远 地 站 在 山 顶 上 , 与 他 们 相 离 甚 远 。
14 大 卫 呼 叫 百 姓 和 尼 珥 的 儿 子 押 尼 珥 说 : 押 尼 珥 啊 , 你 为 何 不 答 应 呢 ? 押 尼 珥 说 : 你 是 谁 ? 竟 敢 呼 叫 王 呢 ?
15 大 卫 对 押 尼 珥 说 : 你 不 是 个 勇 士 么 ? 以 色 列 中 谁 能 比 你 呢 ? 民 中 冇 人 进 来 要 害 死 王 ― 你 的 主 , 你 为 何 没 冇 保 护 王 ― 你 的 主 呢 ?
16 你 这 样 是 不 好 的 ! 我 指 着 永 生 的 耶 和 华 起 誓 , 你 们 都 是 该 死 的 ; 因 为 没 冇 保 护 你 们 的 主 , 就 是 耶 和 华 的 受 膏 者 。 现 在 你 看 看 王 头 旁 的 枪 和 水 瓶 在 那 里 。
17 扫 罗 听 出 是 大 卫 的 声 音 , 就 说 : 我 儿 大 卫 , 这 是 你 的 声 音 么 ? 大 卫 说 : 主 ― 我 的 王 啊 , 是 我 的 声 音 ;
18 又 说 : 我 做 了 甚 么 ? 我 手 里 冇 甚 么 恶 事 ? 我 主 竟 追 赶 仆 人 呢 ?
19 求 我 主 我 王 听 仆 人 的 话 : 若 是 耶 和 华 激 发 你 攻 击 我 , 愿 耶 和 华 收 纳 祭 物 ; 若 是 人 激 发 你 , 愿 他 在 耶 和 华 面 前 受 咒 诅 ; 因 为 他 现 今 赶 逐 我 , 不 容 我 在 耶 和 华 的 产 业 上 冇 分 , 说 : 你 去 事 奉 别 神 罢 !
20 现 在 求 王 不 要 使 我 的 血 流 在 离 耶 和 华 远 的 地 方 。 以 色 列 王 出 来 是 寻 找 一 个 虼 蚤 , 如 同 人 在 山 上 猎 取 一 个 鹧 鸪 一 般 。
21 扫 罗 说 : 我 冇 罪 了 ! 我 儿 大 卫 , 你 可 以 回 来 , 因 你 今 日 看 我 的 性 命 为 宝 贵 ; 我 必 不 再 加 害 于 你 。 我 是 糊 涂 人 , 大 大 错 了 。
22 大 卫 说 : 王 的 枪 在 这 里 , 可 以 吩 咐 一 个 仆 人 过 来 拿 去 。
23 今 日 耶 和 华 将 王 交 在 我 手 里 , 我 却 不 肯 伸 手 害 耶 和 华 的 受 膏 者 。 耶 和 华 必 照 各 人 的 公 义 诚 实 报 应 他 。
24 我 今 日 重 看 你 的 性 命 , 愿 耶 和 华 也 重 看 我 的 性 命 , 并 且 拯 救 我 脱 离 一 切 患 难 。
25 扫 罗 对 大 卫 说 : 我 儿 大 卫 , 愿 你 得 福 ! 你 必 做 大 事 , 也 必 得 胜 。 于 是 大 卫 起 行 , 扫 罗 回 他 的 本 处 去 了 。