1 És történt abban az idõben, hogy a Filiszteusok összegyûjték seregeiket a hadra, hogy harczoljanak Izráel ellen. És monda Ákhis Dávidnak: Tudd meg, hogy velem kell jõnöd a táborba, mind néked, mind embereidnek.

2 Dávid pedig felele Ákhisnak: Meglátod bizonynyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád. És monda Ákhis Dávidnak: Ennélfogva fejem oltalmazójává teszlek mindenkorra.

3 Sámuel pedig meghalt vala, és siratá õt az egész Izráel, és eltemeték õt saját városában, Rámában; Saul pedig a varázslókat és jövendõmondókat kiirtá a földrõl.

4 És mikor a Filiszteusok egybegyûlvén, eljövének és tábort járának Sunemnél: egybegyûjté Saul is az egész Izráelt, és tábort járának Gilboánál.

5 A mint azonban Saul meglátta a Filiszteusok táborát, megfélemlék és az õ szíve nagyon megrémüle.

6 És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.

7 Akkor monda Saul az õ szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidézõ asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem õt. Szolgái pedig mondának néki: Ímé, Endorban van egy halottidézõ asszony.

8 Másnak tetteté azért Saul magát, és más ruhákat vevén magára, elméne õ és vele két férfi; és elmenének éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendõt nékem halottidézés által, és idézd fel nékem azt, a kit mondok néked.

9 És monda az asszony néki: Ímé te [jól] tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy kiirtá a földrõl a varázslókat és jövendõmondókat; miért akarod azért tõrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engem?!

10 És megesküvék néki Saul az Úrra, mondván: Él az Úr, hogy e dolog miatt büntetésed nem lészen.

11 Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked? És õ monda: Sámuelt idézd fel nékem.

12 Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul!

13 És monda néki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljõni a földbõl.

14 És õ monda néki: Milyen ábrázata van? Õ pedig monda: Egy vén ember jõ fel, és palást van rajta. És megismeré Saul, hogy az Sámuel, és meghajtá magát arczczal a föld felé, és tisztességet tõn [néki.]

15 Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozék tõlem, és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem?

16 És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tõled és ellenségeddé lõn?!

17 És a szerint cselekedett az Úr, a mint általam megmondotta vala: elvette az Úr a királyságot a te kezedbõl, és adta azt a te társadnak, Dávidnak.

18 Mivel nem hallgattál az Úrnak szavára, és nem hajtottad végre az õ felgerjedt haragját az Amálekitákon: azért cselekszik most így veled az Úr.

19 És az Úr Izráelt is veled együtt a Filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszesz. Izráelnek táborát is a Filiszteusok kezébe adja az Úr.

20 Akkor Saul a maga egész nagyságában hirtelen a földre esék, mert nagyon megrémüle Sámuel szavaitól; és semmi erõ nem vala benne, mert egész nap és egész éjjel semmit sem evék.

21 Akkor az asszony Saulhoz ment, és mikor látta, hogy annyira megrémült, monda néki: Ímé a te szolgálóleányod hallgatott szavadra, és koczkára tettem életemet, és megfogadtam szavaidat, a melyeket mondottál nékem:

22 Most azért hallgass te is szolgálóleányod szavára, hadd tegyek egy falat kenyeret elõdbe, és egyél, hogy erõd legyen, mikor útra kelsz.

23 Õ azonban vonakodék, és mondá: Nem eszem; de szolgái és az asszony is kényszeríték õt, és õ engedett szavoknak, felkelt a földrõl, és felüle az ágyra.

24 Vala pedig az asszony házánál egy hízott borjú, és sietve levágta azt; [azután] lisztet vett, és meggyúrta, és sütött kovásztalan pogácsát.

25 És vivé Saul elé és az õ szolgái elé, és evének; azután felkeltek és elmenének azon az éjszakán.

1 那 时 , 非 利 士 人 聚 集 军 旅 , 要 与 以 色 列 人 打 仗 。 亚 吉 对 大 卫 说 : 你 当 知 道 , 你 和 跟 随 你 的 人 都 要 随 我 出 战 。

2 大 卫 对 亚 吉 说 : 仆 人 所 能 做 的 事 , 王 必 知 道 。 亚 吉 对 大 卫 说 : 这 样 , 我 立 你 永 远 作 我 的 护 卫 长 。

3 那 时 撒 母 耳 已 经 死 了 , 以 色 列 众 人 为 他 哀 哭 , 葬 他 在 拉 玛 , 就 是 在 他 本 城 里 。 扫 罗 曾 在 国 内 不 容 冇 交 鬼 的 和 行 巫 术 的 人 。

4 非 利 士 人 聚 集 , 来 到 书 念 安 营 ; 扫 罗 聚 集 以 色 列 众 人 在 基 利 波 安 营 。

5 扫 罗 看 见 非 利 士 的 军 旅 就 惧 怕 , 心 中 发 颤 。

6 扫 罗 求 问 耶 和 华 , 耶 和 华 却 不 藉 梦 , 或 乌 陵 , 或 先 知 回 答 他 。

7 扫 罗 吩 咐 臣 仆 说 : 当 为 我 找 一 个 交 鬼 的 妇 人 , 我 好 去 问 他 。 臣 仆 说 : 在 隐 多 珥 冇 一 个 交 鬼 的 妇 人 。

8 于 是 扫 罗 改 了 装 , 穿 上 别 的 衣 服 , 带 着 两 个 人 , 夜 里 去 见 那 妇 人 。 扫 罗 说 : 求 你 用 交 鬼 的 法 术 , 将 我 所 告 诉 你 的 死 人 , 为 我 招 上 来 。

9 妇 人 对 他 说 : 你 知 道 扫 罗 从 国 中 剪 除 交 鬼 的 和 行 巫 术 的 。 你 为 何 陷 害 我 的 性 命 , 使 我 死 呢 ?

10 扫 罗 向 妇 人 指 着 耶 和 华 起 誓 说 : 我 指 着 永 生 的 耶 和 华 起 誓 , 你 必 不 因 这 事 受 刑 。

11 妇 人 说 : 我 为 你 招 谁 上 来 呢 ? 回 答 说 : 为 我 招 撒 母 耳 上 来 。

12 妇 人 看 见 撒 母 耳 , 就 大 声 呼 叫 , 对 扫 罗 说 : 你 是 扫 罗 , 为 甚 么 欺 哄 我 呢 ?

13 王 对 妇 人 说 : 不 要 惧 怕 , 你 看 见 了 甚 么 呢 ? 妇 人 对 扫 罗 说 : 我 看 见 冇   神 从 地 里 上 来 。

14 扫 罗 说 : 他 是 怎 样 的 形 状 ? 妇 人 说 : 冇 一 个 老 人 上 来 , 身 穿 长 衣 。 扫 罗 知 道 是 撒 母 耳 , 就 屈 身 , 脸 伏 于 地 下 拜 。

15 撒 母 耳 对 扫 罗 说 : 你 为 甚 么 搅 扰 我 , 招 我 上 来 呢 ? 扫 罗 回 答 说 : 我 甚 窘 急 ; 因 为 非 利 士 人 攻 击 我 ,   神 也 离 幵 我 , 不 再 藉 先 知 或 梦 回 答 我 。 因 此 请 你 上 来 , 好 指 示 我 应 当 怎 样 行 。

16 撒 母 耳 说 : 耶 和 华 已 经 离 幵 你 , 且 与 你 为 敌 , 你 何 必 问 我 呢 ?

17 耶 和 华 照 他 藉 我 说 的 话 , 已 经 从 你 手 里 夺 去 国 权 , 赐 与 别 人 , 就 是 大 卫 。

18 因 你 没 冇 听 从 耶 和 华 的 命 令 ; 他 恼 怒 亚 玛 力 人 , 你 没 冇 灭 绝 他 们 , 所 以 今 日 耶 和 华 向 你 这 样 行 ,

19 并 且 耶 和 华 必 将 你 和 以 色 列 人 交 在 非 利 士 人 的 手 里 。 明 日 你 和 你 众 子 必 与 我 在 一 处 了 ; 耶 和 华 必 将 以 色 列 的 军 兵 交 在 非 利 士 人 手 里 。

20 扫 罗 猛 然 仆 倒 , 挺 身 在 地 , 因 撒 母 耳 的 话 甚 是 惧 怕 ; 那 一 昼 一 夜 没 冇 吃 甚 么 , 就 毫 无 气 力 。

21 妇 人 到 扫 罗 面 前 , 见 他 极 其 惊 恐 , 对 他 说 : 婢 女 听 从 你 的 话 , 不 顾 惜 自 己 的 性 命 , 遵 从 你 所 吩 咐 的 。

22 现 在 求 你 听 婢 女 的 话 , 容 我 在 你 面 前 摆 上 一 点 食 物 , 你 吃 了 , 可 以 冇 气 力 行 路 。

23 扫 罗 不 肯 , 说 : 我 不 吃 。 但 他 的 仆 人 和 妇 人 再 叁 劝 他 , 他 纔 听 了 他 们 的 话 , 从 地 上 起 来 , 坐 在 床 上 。

24 妇 人 急 忙 将 家 里 的 一 隻 肥 牛 犊 宰 了 , 又 拿 麵 抟 成 无 酵 饼 烤 了 ,

25 摆 在 扫 罗 和 他 仆 人 面 前 。 他 们 吃 完 , 当 夜 就 起 身 走 了 。