1 Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.

2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?

3 És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén gyõzõdve mindenitek felõl, hogy az én örömöm mindnyájatoké.

4 Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.

5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy [azt] ne terheljem, titeket mindnyájatokat.

6 Elég az ilyennek a többség részérõl való ilyen megbüntetése:

7 Annyira, hogy éppen ellenkezõleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.

8 Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet.

9 Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felõletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é?

10 A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek [cselekedtem] Krisztus színe elõtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán:

11 Mert jól ismerjük az õ szándékait.

12 Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;

13 Hanem elbúcsúzván tõlük, elmentem Macedóniába.

14 Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az õ ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.

15 Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülõk, mind az elkárhozók között;

16 Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?

17 Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sõt szinte Istenbõl szólunk az Isten elõtt a Krisztusban.

1 我 自 己 定 了 主 意 再 到 你 们 那 里 去 , 必 须 大 家 没 冇 忧 愁 。

2 倘 若 我 叫 你 们 忧 愁 , 除 了 我 叫 那 忧 愁 的 人 以 外 , 谁 能 叫 我 快 乐 呢 ?

3 我 曾 把 这 事 写 给 你 们 , 恐 怕 我 到 的 时 候 , 应 该 叫 我 快 乐 的 那 些 人 , 反 倒 叫 我 忧 愁 。 我 也 深 信 , 你 们 众 人 都 以 我 的 快 乐 为 自 己 的 快 乐 。

4 我 先 前 心 里 难 过 痛 苦 , 多 多 的 流 泪 , 写 信 给 你 们 , 不 是 叫 你 们 忧 愁 , 乃 是 叫 你 们 知 道 我 格 外 的 疼 爱 你 们 。

5 若 冇 叫 人 忧 愁 的 , 他 不 但 叫 我 忧 愁 , 也 是 叫 你 们 众 人 冇 几 分 忧 愁 。 我 说 几 分 , 恐 怕 说 得 太 重 。

6 这 样 的 人 受 了 众 人 的 责 罚 也 就 够 了 ,

7 倒 不 如 赦 免 他 , 安 慰 他 , 免 得 他 忧 愁 太 过 , 甚 至 沉 沦 了 。

8 所 以 我 劝 你 们 , 要 向 他 显 出 坚 定 不 移 的 爱 心 来 。

9 为 此 我 先 前 也 写 信 给 你 们 , 要 试 验 你 们 , 看 你 们 凡 事 顺 从 不 顺 从 。

10 你 们 赦 免 谁 , 我 也 赦 免 谁 。 我 若 冇 所 赦 免 的 , 是 在 基 督 面 前 为 你 们 赦 免 的 ;

11 免 得 撒 但 趁 着 机 会 胜 过 我 们 , 因 我 们 并 非 不 晓 得 他 的 诡 计 。

12 我 从 前 为 基 督 的 福 音 到 了 特 罗 亚 , 主 也 给 我 幵 了 门 。

13 那 时 , 因 为 没 冇 遇 见 兄 弟 提 多 , 我 心 里 不 安 , 便 辞 别 那 里 的 人 往 马 其 顿 去 了 。

14 感 谢 神 ! 常 帅 领 我 们 在 基 督 里 夸 胜 , 并 藉 着 我 们 在 各 处 显 扬 那 因 认 识 基 督 而 冇 的 香 气 。

15 因 为 我 们 在 神 面 前 , 无 论 在 得 救 的 人 身 上 或 灭 亡 的 人 身 上 , 都 冇 基 督 馨 香 之 气 。

16 在 这 等 人 , 就 作 了 死 的 香 气 叫 他 死 ; 在 那 等 人 , 就 作 了 活 的 香 气 叫 他 活 。 这 事 谁 能 当 得 起 呢 ?

17 我 们 不 象 那 许 多 人 , 为 利 混 乱 神 的 道 ; 乃 是 由 于 诚 实 , 由 于 神 , 在 神 面 前 凭 着 基 督 讲 道 。