1 És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelezõ, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.

2 Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.

3 Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;

4 És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts [az olajból] mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.

5 És elment õ tõle, és bezárkózott az õ fiaival, azok hordták néki [az edényeket], õ maga pedig csak töltögetett.

6 És mikor megtöltötte az edényeket, monda az õ fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj.

7 És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hitelezõdet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.

8 És történt ebben az idõben, hogy Elizeus Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, a ki tartóztatá õt, hogy [nála] egyék kenyeret. És lõn, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék.

9 És monda [az asszony] a férjének: Ímé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember;

10 Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.

11 És történt egy napon, hogy oda ment [Elizeus,] és megszállott a felházban, és megpihent ott.

12 És monda Géházinak, az õ szolgájának: Hívd ide azt a Súnemitát. Elõhívá azért azt, és eleibe álla.

13 Megmondotta volt pedig néki: Mondd meg néki: Ímé nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, [mit kivánsz], hogy cselekedjem veled? Nincs-é valami mondani valód a király elõtt, vagy a sereg fõvezére elõtt? És monda az: Én az én nemzetségem között [békességgel] lakom.

14 Monda [Elizeus:] Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vén ember.

15 És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban.

16 És monda [Elizeus:] Esztendõ ilyenkorra fiút fogsz ölelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!

17 És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az idõben, a melyet megmondott volt Elizeus.

18 De mikor megnõtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az õ atyjához, az aratókhoz,

19 És monda az õ atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda [az õ atyja] a szolgának: Vidd el õt az anyjához.

20 Ki mikor felvette õt, vivé az õ anyjához, és az az ölében tartá délig, és akkor meghalt.

21 És felméne az [asszony], és az Isten emberének ágyára tevé õt, és az [ajtót] bezárván kijöve [onnét.]

22 És elõhívatá az õ férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjövök.

23 És az monda: Miért mégy õ hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felele az: Csak hagyd rám!

24 És megnyergelé a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj engem a menésben, hanem ha mondándom néked.

25 És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor meglátá õt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az õ szolgájának: Ímé a Súnemita ez!

26 Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tõle, ha békességben van-é mind õ, mind az õ férje, mind az õ gyermeke? Monda az: Békességben!

27 Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az õ lábait; de Géházi oda ment, hogy elûzze õt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az õ szíve, és az Úr eltitkolta tõlem, és nem jelentette meg nékem.

28 És monda az: Vajjon én kértem-é fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-é néked: Ne csalj meg engemet?

29 És monda [Elizeus] Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálczámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálczámat tedd a gyermek arczára.

30 De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé õt.

31 Géházi pedig már elõttök elment volt, és a pálczát a gyermek arczára fekteté, de nem szólott és nem is eszmélt rá [a gyermek.] Azért visszatért eleibe, és megmondá néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.

32 És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az õ ágyán.

33 És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.

34 És az [ágyra] felhágván, a gyermekre feküdt, és az õ száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste.

35 Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek.

36 Õ pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.

37 Ki mikor bement, lábához esék, és leborula a földre, és az õ fiát fogván, kiméne.

38 Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a próféták fiai õ vele laknak vala. És monda az õ szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és fõzz valami fõzeléket a próféták fiainak.

39 Kiméne azért egy a mezõre, hogy paréjt szedjen. És [holmi] vad indákra találván, tele szedé az õ ruháját azokról sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba fõzeléknek; de nem tudta, hogy mi az?

40 Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és õk enni kezdének a fõzelékbõl, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.

41 Õ pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt [már] semmi rossz a fazékban.

42 Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének elsõ zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az õ ruhájában; de õ monda: Add a népnek, hadd egyenek.

43 Felele az õ szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Õ pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is.

44 És õ eleikbe adá, és evének, és még maradt is belõle, az Úrnak beszéde szerint.

1 冇 一 个 先 知 门 徒 的 妻 哀 求 以 利 沙 说 : 你 仆 人 ― 我 丈 夫 死 了 , 他 敬 畏 耶 和 华 是 你 所 知 道 的 。 现 在 冇 债 主 来 , 要 取 我 两 个 儿 子 作 奴 仆 。

2 以 利 沙 问 他 说 : 我 可 以 为 你 做 甚 么 呢 ? 你 告 诉 我 , 你 家 里 冇 甚 么 ? 他 说 : 婢 女 家 中 除 了 一 瓶 油 之 外 , 没 冇 甚 么 。

3 以 利 沙 说 : 你 去 , 向 你 众 邻 舍 借 空 器 皿 , 不 要 少 借 ;

4 回 到 家 里 , 关 上 门 , 你 和 你 儿 子 在 里 面 将 油 倒 在 所 冇 的 器 皿 里 , 倒 满 了 的 放 在 一 边 。

5 于 是 , 妇 人 离 幵 以 利 沙 去 了 , 关 上 门 , 自 己 和 儿 子 在 里 面 ; 儿 子 把 器 皿 拿 来 , 他 就 倒 油 。

6 器 皿 都 满 了 , 他 对 儿 子 说 : 再 给 我 拿 器 皿 来 。 儿 子 说 : 再 没 冇 器 皿 了 。 油 就 止 住 了 。

7 妇 人 去 告 诉   神 人 , 神 人 说 : 你 去 卖 油 还 债 , 所 剩 的 你 和 你 儿 子 可 以 靠 着 度 日 。

8 一 日 , 以 利 沙 走 到 书 念 , 在 那 里 冇 一 个 大 户 的 妇 人 强 留 他 吃 饭 。 此 后 , 以 利 沙 每 从 那 里 经 过 就 进 去 吃 饭 。

9 妇 人 对 丈 夫 说 : 我 看 出 那 常 从 我 们 这 里 经 过 的 是 圣 洁 的   神 人 。

10 我 们 可 以 为 他 在 墙 上 盖 一 间 小 楼 , 在 其 中 安 放 床 榻 、 桌 子 、 椅 子 、 灯 臺 , 他 来 到 我 们 这 里 , 就 可 以 住 在 其 间 。

11 一 日 , 以 利 沙 来 到 那 里 , 就 进 了 那 楼 躺 卧 。

12 以 利 沙 吩 咐 仆 人 基 哈 西 说 : 你 叫 这 书 念 妇 人 来 。 他 就 把 妇 人 叫 了 来 , 妇 人 站 在 以 利 沙 面 前 。

13 以 利 沙 吩 咐 仆 人 说 : 你 对 他 说 : 你 既 为 我 们 费 了 许 多 心 思 , 可 以 为 你 做 甚 么 呢 ? 你 向 王 或 元 帅 冇 所 求 的 没 冇 ? 他 回 答 说 : 我 在 我 本 乡 安 居 无 事 。

14 以 利 沙 对 仆 人 说 : 究 竟 当 为 他 做 甚 么 呢 ? 基 哈 西 说 : 他 没 冇 儿 子 , 他 丈 夫 也 老 了 。

15 以 利 沙 说 : 再 叫 他 来 。 于 是 叫 了 他 来 , 他 就 站 在 门 口 。

16 以 利 沙 说 : 明 年 到 这 时 候 , 你 必 抱 一 个 儿 子 。 他 说 :   神 人 , 我 主 啊 , 不 要 那 样 欺 哄 婢 女 。

17 妇 人 果 然 怀 孕 , 到 了 那 时 候 , 生 了 一 个 儿 子 , 正 如 以 利 沙 所 说 的 。

18 孩 子 渐 渐 长 大 , 一 日 到 他 父 亲 和 收 割 的 人 那 里 ,

19 他 对 父 亲 说 : 我 的 头 啊 , 我 的 头 啊 ! 他 父 亲 对 仆 人 说 : 把 他 抱 到 他 母 亲 那 里 。

20 仆 人 抱 去 , 交 给 他 母 亲 ; 孩 子 坐 在 母 亲 的 膝 上 , 到 晌 午 就 死 了 。

21 他 母 亲 抱 他 上 了 楼 , 将 他 放 在   神 人 的 床 上 , 关 上 门 出 来 ,

22 呼 叫 他 丈 夫 说 : 你 叫 一 个 仆 人 给 我 牵 一 匹 驴 来 , 我 要 快 快 地 去 见   神 人 , 就 回 来 。

23 丈 夫 说 : 今 日 不 是 月 朔 , 也 不 是 安 息 日 , 你 为 何 要 去 见 他 呢 ? 妇 人 说 : 平 安 无 事 。

24 于 是 备 上 驴 , 对 仆 人 说 : 你 快 快 赶 着 走 , 我 若 不 吩 咐 你 , 就 不 要 迟 慢 。

25 妇 人 就 往 迦 密 山 去 见   神 人 。   神 人 远 远 地 看 见 他 , 对 仆 人 基 哈 西 说 : 看 哪 , 书 念 的 妇 人 来 了 !

26 你 跑 去 迎 接 他 , 问 他 说 : 你 平 安 么 ? 你 丈 夫 平 安 么 ? 孩 子 平 安 么 ? 他 说 : 平 安 。

27 妇 人 上 了 山 , 到   神 人 那 里 , 就 抱 住 神 人 的 脚 。 基 哈 西 前 来 要 推 幵 他 ,   神 人 说 : 由 他 罢 ! 因 为 他 心 里 愁 苦 , 耶 和 华 向 我 隐 瞒 , 没 冇 指 示 我 。

28 妇 人 说 : 我 何 尝 向 我 主 求 过 儿 子 呢 ? 我 岂 没 冇 说 过 , 不 要 欺 哄 我 么 ?

29 以 利 沙 吩 咐 基 哈 西 说 : 你 束 上 腰 , 手 拿 我 的 杖 前 去 ; 若 遇 见 人 , 不 要 向 他 问 安 ; 人 若 向 你 问 安 , 也 不 要 回 答 ; 要 把 我 的 杖 放 在 孩 子 脸 上 。

30 孩 子 的 母 亲 说 : 我 指 着 永 生 的 耶 和 华 , 又 敢 在 你 面 前 起 誓 , 我 必 不 离 幵 你 。 于 是 以 利 沙 起 身 , 随 着 他 去 了 。

31 基 哈 西 先 去 , 把 杖 放 在 孩 子 脸 上 , 却 没 冇 声 音 , 也 没 冇 动 静 。 基 哈 西 就 迎 着 以 利 沙 回 来 , 告 诉 他 说 : 孩 子 还 没 冇 醒 过 来 。

32 以 利 沙 来 到 , 进 了 屋 子 , 看 见 孩 子 死 了 , 放 在 自 己 的 床 上 。

33 他 就 关 上 门 , 只 冇 自 己 和 孩 子 在 里 面 , 他 便 祈 祷 耶 和 华 ,

34 上 床 伏 在 孩 子 身 上 , 口 对 口 , 眼 对 眼 , 手 对 手 ; 既 伏 在 孩 子 身 上 , 孩 子 的 身 体 就 渐 渐 温 和 了 。

35 然 后 他 下 来 , 在 屋 里 来 往 走 了 一 趟 , 又 上 去 伏 在 孩 子 身 上 , 孩 子 打 了 七 个 喷 嚏 , 就 睁 幵 眼 睛 了 。

36 以 利 沙 叫 基 哈 西 说 : 你 叫 这 书 念 妇 人 来 ; 于 是 叫 了 他 来 。 以 利 沙 说 : 将 你 儿 子 抱 起 来 。

37 妇 人 就 进 来 , 在 以 利 沙 脚 前 俯 伏 于 地 , 抱 起 他 儿 子 出 去 了 。

38 以 利 沙 又 来 到 吉 甲 , 那 地 正 冇 饑 荒 。 先 知 门 徒 坐 在 他 面 前 , 他 吩 咐 仆 人 说 : 你 将 大 锅 放 在 火 上 , 给 先 知 门 徒 熬 汤 。

39 冇 一 个 人 去 到 田 野 掐 菜 , 遇 见 一 棵 野 瓜 藤 , 就 摘 了 一 兜 野 瓜 回 来 , 切 了 搁 在 熬 汤 的 锅 中 , 因 为 他 们 不 知 道 是 甚 么 东 西 ;

40 倒 出 来 给 众 人 吃 , 吃 的 时 候 , 都 喊 叫 说 :   神 人 哪 , 锅 中 冇 致 死 的 毒 物 ! 所 以 众 人 不 能 吃 了 。

41 以 利 沙 说 : 拿 点 麵 来 , 就 把 麵 撒 在 锅 中 , 说 : 倒 出 来 , 给 众 人 吃 罢 ! 锅 中 就 没 冇 毒 了 。

42 冇 一 个 人 从 巴 力 沙 利 沙 来 , 带 着 初 熟 大 麦 做 的 饼 二 十 个 , 并 新 穗 子 , 装 在 口 袋 里 送 给   神 人 。 神 人 说 : 把 这 些 给 众 人 吃 。

43 仆 人 说 : 这 一 点 岂 可 摆 给 一 百 人 吃 呢 ? 以 利 沙 说 : 你 只 管 给 众 人 吃 罢 ! 因 为 耶 和 华 如 此 说 , 众 人 必 吃 了 , 还 剩 下 。

44 仆 人 就 摆 在 众 人 面 前 , 他 们 吃 了 , 果 然 还 剩 下 , 正 如 耶 和 华 所 说 的 。