1 Észrevévén Joáb, Sérujának fia, hogy a királynak szíve vágyakozik Absolon után,

2 Elkülde Joáb Tékoa [városába], és hozata onnét egy asszonyt, ki igen eszes vala, és monda néki: Kérlek tetessed, mintha nagy keserûséged volna, és öltözzél fel gyászruhába, és olajjal se kend meg magadat; és légy olyan, mint aféle asszony, ki sokáig siratta halottját.

3 És menj be a királyhoz, s így és így szólj hozzá. És Joáb szájába adta, hogy mit kelljen szólani.

4 Szóla azért a Tékoabeli asszony a királynak, minekutána arczczal a földre leborult, és térdet-fejet hajtott, és monda: Segíts meg, óh király!

5 És monda néki a király: Mi bajod van? Felele az: Óh, én özvegyasszony vagyok, mert az én férjem meghalt.

6 És a te szolgálódnak két fia vala, kik összevesztek a mezõn, és mivel nem vala senki, a ki õket megvédte volna, az egyik megsérté a másikat és megölé.

7 És ímé az egész háznép ellene támadott a te szolgálóleányodnak, és ezt mondják: Add kezünkbe az õ testvérének gyilkosát, hadd öljük meg õt az õ testvérének lelkéért, a kit megölt, és veszessük el az örököst is. Így akarják eloltani a kicsiny szikrácskát, a mely [nékem] megmaradott, hogy az én férjemnek ne maradjon se neve, se maradéka a föld színén.

8 Monda azért a király az asszonynak: Menj el házadhoz, és parancsolok a te dolgod felõl.

9 Felele pedig a Tékoából való asszony a királynak: Uram király, én rajtam legyen a bûn súlya és az én atyámnak házán, de a király és az õ trónja ártatlan leszen.

10 Monda erre a király: A ki te ellened szól, hozd ide elõmbe, és többé nem fog illetni téged.

11 Akkor õ monda: Emlékezzék meg kérlek, a király az Úrról, a te Istenedrõl: hogy a vérbosszúló ne szaporítsa a pusztulást, és hogy az én fiamat ne veszessék el. Felele a király: Él az Úr, hogy a te fiadnak egy hajszála sem esik le a földre.

12 És monda az asszony: Kérlek, hadd szóljon a te szolgálód csak egy szót az én uramnak, a királynak; és õ monda: Szólj.

13 Akkor monda az asszony: Miért gondoltál ehhez hasonló dolgot az Isten népe ellen (mert mivel a király ezt a szót szólotta, mintegy maga is bûnös), hogy a király azt, a kit eltaszított magától, nem hívatja vissza?

14 Mert bizonyára meg kell halnunk, és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a földre kiöntetvén, fel nem szedhetõ, és az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve elõtte az eltaszított sem.

15 Most annakokáért azért jöttem ide, hogy én szólnék a királynak, az én uramnak, noha sokan rettentettek engem ettõl; mindazáltal azt mondotta a te szolgálód: Mégis beszélek a királylyal, hátha megteszi a király, a mit az õ szolgálóleánya mond.

16 Igen, meghallgatja a király, és megszabadítja az õ szolgálóleányát annak kezébõl, a ki engem el akar veszteni és velem együtt az én fiamat az Istennek örökségébõl.

17 Annakfelette ezt gondolta a te szolgálóleányod: Az én uramnak, a királynak beszéde szerezzen nyugodalmat, mert mint az Istennek angyala, olyan az én uram, a király, mivelhogy meghallgatja mind a jót, mind a gonoszt. És az Úr a te Istened legyen te veled.

18 És felelvén a király, monda az asszonynak: Kérlek, ne tagadd meg, a mit tõled kérek. És monda az asszony: Mondja el az én uram, a király, kérlek!

19 És monda a király: Vajjon mindezekben nem a Joáb keze [van-é] veled? Felele az asszony, és monda: Él a te lelked, óh uram, király, hogy sem jobbra, sem balra nem lehet térni attól, a mit az én uram, a király szól; mert a te szolgád Joáb hagyta [ezt] nékem, és mindezeket a szókat õ adta a te szolgálóleányodnak szájába.

20 Hogy a dolognak más fordulatot adjon, azért tette ezt Joáb, a te szolgád. De az én uram bölcs, az Isten angyalának bölcsesége szerint, hogy mindent észrevegyen, a mi a földön van.

21 Akkor monda a király Joábnak: Ímé megteszem ezt a dolgot. Eredj el, és hozd haza [az] [én] fiamat, Absolont.

22 És a földre arczczal leborula Joáb, és térdet-fejet hajtván, megköszöné a királynak, és monda Joáb: Ma ismerte meg, uram király, a te szolgád, hogy van valami becsületem elõtted; mert az õ szolgájának beszédét megcselekedte a király.

23 Felkele azért Joáb, és elméne Gessurba, és haza hozá Absolont Jeruzsálembe.

24 És monda a király: Menjen a maga házába, és az én színemet ne lássa. Tére azért Absolon az õ házába, és a királynak orczáját nem láthatá.

25 Nem vala pedig az egész Izráelben olyan szép ember, mint Absolon, ki dicséretre olyan méltó volna; tetõtõl fogva talpig õ benne semmi hiba nem vala.

26 És mikor a fejét megnyiratja (mert minden esztendõben megnyiratja vala, mivel igen nehéz volna, azért nyiratja le), az õ fejének haja nyom vala kétszáz siklust a királyi mérték szerint.

27 Lõn pedig Absolonnak három fia és egy leánya, kinek neve Támár vala; ez igen szép termetû asszony vala.

28 Két esztendõt töltött immár Absolon Jeruzsálemben, de a királynak színét még nem látta.

29 Elkülde azért Absolon Joábhoz, hogy õt a királyhoz küldje, ki nem akara hozzá menni; és elkülde másodszor is, de õ még sem akart elmenni.

30 Monda azért az õ szolgáinak: Nézzétek, a Joáb gazdasága az enyém mellett van, és ott van az õ árpája: menjetek el, és gyújtsátok fel tûzzel; és meggyújták az Absolon szolgái a gazdaságot tûzzel.

31 Felkele azért Joáb, és méne Absolonhoz az õ házába, és monda néki: Mi az oka, hogy a te szolgáid az én gazdaságomat felgyújtották tûzzel?

32 Felele Absolon Joábnak: Azért mert hozzád küldöttem ily szóval, hogy ide jõjj, hogy a királyhoz küldjelek, hogy ezt mondjad [néki]: Mi szükség volt hazajõnöm Gessurból? Jobb volna most is nékem ott [lennem]. Most azért szeretném a király arczát látni; ha van bennem álnokság, ölessen meg engem.

33 Elméne azért Joáb a királyhoz, és megmondá néki. És akkor hivatá a [király] Absolont, és elméne a királyhoz, és fejet hajtván a király elõtt, arczczal a földre borula. És megcsókolá a király Absolont.

1 洗 鲁 雅 的 儿 子 约 押 , 知 道 王 心 里 想 念 押 沙 龙 ,

2 就 打 发 人 往 提 哥 亚 去 , 从 那 里 叫 了 一 个 聪 明 的 妇 人 来 , 对 他 说 : 请 你 假 装 居 丧 的 , 穿 上 孝 衣 , 不 要 用 膏 抹 身 , 要 装 作 为 死 者 许 久 悲 哀 的 妇 人 ;

3 进 去 见 王 , 对 王 如 此 如 此 说 。 于 是 约 押 将 当 说 的 话 教 导 了 妇 人 。

4 提 哥 亚 妇 人 到 王 面 前 , 伏 地 叩 拜 , 说 : 王 啊 , 求 你 拯 救 !

5 王 问 他 说 : 你 冇 甚 么 事 呢 ? 回 答 说 : 婢 女 实 在 是 寡 妇 , 我 丈 夫 死 了 。

6 我 冇 两 个 儿 子 , 一 日 在 田 间 争 斗 , 没 冇 人 解 劝 , 这 个 就 打 死 那 个 。

7 现 在 全 家 的 人 都 起 来 攻 击 婢 女 , 说 : 你 将 那 打 死 兄 弟 的 交 出 来 , 我 们 好 治 死 他 , 偿 他 打 死 兄 弟 的 命 , 灭 绝 那 承 受 家 业 的 。 这 样 , 他 们 要 将 我 剩 下 的 炭 火 灭 尽 , 不 与 我 丈 夫 留 名 留 后 在 世 上 。

8 王 对 妇 人 说 : 你 回 家 去 罢 ! 我 必 为 你 下 令 。

9 提 哥 亚 妇 人 又 对 王 说 : 我 主 我 王 , 愿 这 罪 归 我 和 我 父 家 , 与 王 和 王 的 位 无 干 。

10 王 说 : 凡 难 为 你 的 , 你 就 带 他 到 我 这 里 来 , 他 必 不 再 搅 扰 你 。

11 妇 人 说 : 愿 王 纪 念 耶 和 华 ― 你 的   神 , 不 许 报 血 仇 的 人 施 行 灭 绝 , 恐 怕 他 们 灭 绝 我 的 儿 子 。 王 说 : 我 指 着 永 生 的 耶 和 华 起 誓 : 你 的 儿 子 连 一 根 头 髮 也 不 至 落 在 地 上 。

12 妇 人 说 : 求 我 主 我 王 容 婢 女 再 说 一 句 话 。 王 说 : 你 说 罢 !

13 妇 人 说 : 王 为 何 也 起 意 要 害   神 的 民 呢 ? 王 不 使 那 逃 亡 的 人 回 来 , 王 的 这 话 就 是 自 證 己 错 了 !

14 我 们 都 是 必 死 的 , 如 同 水 泼 在 地 上 , 不 能 收 回 。   神 并 不 夺 取 人 的 性 命 , 乃 设 法 使 逃 亡 的 人 不 至 成 为 赶 出 、 回 不 来 的 。

15 我 来 将 这 话 告 诉 我 主 我 王 , 是 因 百 姓 使 我 惧 怕 。 婢 女 想 , 不 如 将 这 话 告 诉 王 , 或 者 王 成 就 婢 女 所 求 的 。

16 人 要 将 我 和 我 儿 子 从   神 的 地 业 上 一 同 除 灭 , 王 必 应 允 救 我 脱 离 他 的 手 。

17 婢 女 又 想 , 我 主 我 王 的 话 必 安 慰 我 ; 因 为 我 主 我 王 能 辨 别 是 非 , 如 同   神 的 使 者 一 样 。 惟 愿 耶 和 华 ― 你 的   神 与 你 同 在 !

18 王 对 妇 人 说 : 我 要 问 你 一 句 话 , 你 一 点 不 要 瞒 我 。 妇 人 说 : 愿 我 主 我 王 说 。

19 王 说 : 你 这 些 话 莫 非 是 约 押 的 主 意 么 ? 妇 人 说 : 我 敢 在 我 主 我 王 面 前 起 誓 : 王 的 话 正 对 , 不 偏 左 右 , 是 王 的 仆 人 约 押 吩 咐 我 的 , 这 些 话 是 他 教 导 我 的 。

20 王 的 仆 人 约 押 如 此 行 , 为 要 挽 回 这 事 。 我 主 的 智 慧 却 如   神 使 者 的 智 慧 , 能 知 世 上 一 切 事 。

21 王 对 约 押 说 : 我 应 允 你 这 事 。 你 可 以 去 , 把 那 少 年 人 押 沙 龙 带 回 来 。

22 约 押 就 面 伏 于 地 叩 拜 , 祝 谢 于 王 , 又 说 : 王 既 应 允 仆 人 所 求 的 , 仆 人 今 日 知 道 在 我 主 我 王 眼 前 蒙 恩 了 。

23 于 是 约 押 起 身 往 基 述 去 , 将 押 沙 龙 带 回 耶 路 撒 冷 。

24 王 说 : 使 他 回 自 己 家 里 去 , 不 要 见 我 的 面 。 押 沙 龙 就 回 自 己 家 里 去 , 没 冇 见 王 的 面 。

25 以 色 列 全 地 之 中 , 无 人 象 押 沙 龙 那 样 俊 美 , 得 人 的 称 赞 , 从 脚 底 到 头 顶 毫 无 瑕 疵 。

26 他 的 头 髮 甚 重 , 每 到 年 底 剪 髮 一 次 ; 所 剪 下 来 的 , 按 王 的 平 称 一 称 , 重 二 百 舍 客 勒 。

27 押 沙 龙 生 了 叁 个 儿 子 , 一 个 女 儿 。 女 儿 名 叫 他 玛 , 是 个 容 貌 俊 美 的 女 子 。

28 押 沙 龙 住 在 耶 路 撒 冷 足 冇 二 年 , 没 冇 见 王 的 面 。

29 押 沙 龙 打 发 人 去 叫 约 押 来 , 要 託 他 去 见 王 , 约 押 却 不 肯 来 。 第 二 次 打 发 人 去 叫 他 , 他 仍 不 肯 来 。

30 所 以 押 沙 龙 对 仆 人 说 : 你 们 看 , 约 押 冇 一 块 田 , 与 我 的 田 相 近 , 其 中 冇 大 麦 , 你 们 去 放 火 烧 了 。 押 沙 龙 的 仆 人 就 去 放 火 烧 了 那 田 。

31 于 是 约 押 起 来 , 到 了 押 沙 龙 家 里 , 问 他 说 : 你 的 仆 人 为 何 放 火 烧 了 我 的 田 呢 ?

32 押 沙 龙 回 答 约 押 说 : 我 打 发 人 去 请 你 来 , 好 託 你 去 见 王 , 替 我 说 : 我 为 何 从 基 述 回 来 呢 ? 不 如 仍 在 那 里 。 现 在 要 许 我 见 王 的 面 ; 我 若 冇 罪 , 任 凭 王 杀 我 就 是 了 。

33 于 是 约 押 去 见 王 , 将 这 话 奏 告 王 , 王 便 叫 押 沙 龙 来 。 押 沙 龙 来 见 王 , 在 王 面 前 俯 伏 于 地 , 王 就 与 押 沙 龙 亲 嘴 。