1 Megszámlálá pedig Dávid a népet, a mely vele vala, s ezredeseket és századosokat rendele föléjök.
2 És hagyá Dávid a népnek harmadrészét Joáb keze alatt, és harmadrészét Séruja fiának, Abisainak, Joáb atyjafiának keze alatt, harmadrészét pedig [bízá] a Gitteus Ittai kezére. És monda a népnek a király: Bizony én magam is elmegyek veletek.
3 De a nép monda: Ne jõjj; mert ha netalán mi megfutamodunk is, velünk nem gondolnak, és ha felerészben meghalunk is, velünk semmit sem gondolnak; de te [teszesz] [anynyit], mint mi tízezeren: jobb azért, hogy te a városból légy nékünk segítségül.
4 Monda azért nékik a király: A mi néktek jónak tetszik, én azt mívelem. Megálla azért a király a kapuban, és az egész sereg megy vala ki százanként és ezerenként.
5 Parancsola pedig a király Joábnak, Abisainak és Ittainak, mondván: Az én fiammal, Absolonnal én érettem kiméletesen bánjatok; hallá pedig ezt mind az egész had, mikor a király mindenik vezérnek parancsola Absolon felõl.
6 Kiméne azért a nép a mezõre, az Izráel ellenébe, és megütközének az Efraim erdejénél.
7 És megvereték ott az Izráel népe a Dávid szolgái által, és nagy veszteség volt ott azon a napon, [mintegy] húszezer emberé.
8 És kiterjedt a harcz az egész vidékre, és a nép közül sokkal többet emészte meg az erdõ, mint a fegyver azon a napon.
9 És találkozék Absolon Dávid szolgáival; Absolon pedig egy öszvéren ül vala. És beméne az öszvér a nagy cserfák sürû ágai alá, [hol] fennakadt fejénél fogva egy cserfán, függvén az ég és föld között, az öszvér pedig elszaladt alóla.
10 Kit mikor egy ember meglátott, hírül adá Joábnak, és monda: Ímé, láttam Absolont egy cserfán függeni.
11 Monda pedig Joáb az embernek, a ki megmondotta vala néki: Ímé láttad, és miért nem ütötted le ott õt a földre? Az én dolgom lett volna azután, hogy megajándékozzalak tíz ezüst [siklus]sal és egy övvel.
12 Monda az ember Joábnak: Ha mindjárt ezer ezüstpénzt adnál is kezembe, nem ölném meg a király fiát; mert a mi fülünk hallására parancsolá a király néked, Abisainak és Ittainak, ezt mondván: Kiméljétek, bárki [legyen,] az ifjút, Absolont.
13 Vagy ha orozva törtem volna életére - mivel a király elõtt semmi sem marad titokban - magad is ellenem támadtál volna.
14 Monda azért Joáb: Nem akarok elõtted késedelmezni; és võn három nyilat kezébe és Absolonnak szívébe lövé, minthogy még élt a cserfán.
15 Körülfogák akkor a Joáb fegyverhordozó szolgái tízen, és általverék Absolont, és megölék õt.
16 Megfúvatá azután a trombitát Joáb, és megtére a nép Izráelnek ûzésébõl, mert kimélni akará Joáb a népet.
17 Absolont pedig felvevék, és veték õt az erdõn egy nagy verembe, és igen nagy rakás követ hányának reá. És az egész Izráel elmeneküle, kiki az õ sátorába.
18 Absolon pedig vett és még életében emelt magának emlékoszlopot, a mely a király völgyében van. Mert ezt mondja vala: Nincsen nékem oly fiam, a kin az én nevemnek emlékezete maradhatna; azért az oszlopot a maga nevére nevezé; és az Absolon oszlopának hívattatik mind e mai napig.
19 Monda pedig Akhimás, Sádók fia: Majd elfutok, és megmondom a királynak, hogy megszabadította õt az Úr az õ ellenségeinek kezébõl.
20 És monda néki Joáb: Ne légy ma hírmondó, hanem holnap mondd meg a hírt, ma pedig ne mondd meg; mivelhogy a király fia meghalt.
21 Monda azonközben Joáb Kúsinak: Eredj el, mondd meg a királynak, a mit láttál; és meghajtá magát Kúsi Joáb elõtt, és elszaladt.
22 És szóla ismét Akhimás, Sádók fia, és monda Joábnak: Bármint legyen, hadd fussak el én is Kúsi után! Monda Joáb: Miért futnál fiam; nem néked való [ez] a hírmondás?!
23 Bármint legyen, hadd fussak el mégis! Õ pedig monda néki: Ám fuss el. Elfuta azért Akhimás a síkon való úton, és megelõzé Kúsit.
24 Dávid pedig ül vala a két kapu között, és az õrálló felméne a kapu tetejére, a kõfalra, és felemelvén szemeit, látá, hogy egy ember igen fut egyedül.
25 Kiálta azért az õrálló, és megmondá a királynak, és monda a király: Ha egyedül jõ, hír van az õ szájában. Amaz pedig mind közelebb jöve.
26 Látá pedig az õrálló, hogy másik ember is fut, és lekiálta az õrálló a kapunállónak, mondván: Ímé [más] ember [is] fut egyedül. Akkor monda a király: Az is hírmondó.
27 Monda ismét az õrálló: A mint látom, az elsõnek olyan a futása, mint Akhimásnak, a Sádók fiának; és monda a király: Jó ember az, és jó hírrel jõ.
28 Kiáltván azért Akhimás, monda a királynak: Békesség! És meghajtá magát arczczal a földre a király elõtt, és monda: Áldott az Úr a te Istened, ki kezedbe adta az embereket, kik felemelték kezeiket az én uram ellen, a király ellen.
29 Monda akkor a király: Hogy van Absolon fiam? Felele Akhimás: Látám a nagy sereglést, mikor elküldé Joáb a király szolgáját és a te szolgádat; de nem tudom, mi történt.
30 És monda a király: Eredj tova, és állj meg ott; félreméne azért, és megálla ott.
31 E közben Kúsi is megérkezett, és monda Kúsi: Ezt izenik a királynak, az én uramnak, hogy az Úr megszabadított ma téged mindeneknek kezébõl, a kik ellened támadtak volt.
32 Monda a király Kúsinak: Hogy van Absolon fiam? Felele Kúsi: [Úgy] legyenek az én uramnak, a királynak minden ellenségei, és valakik te ellened gonoszul feltámadnak, mint a te fiad.
33 És megháborodék a király, és felméne a kapu felett való házba, és síra, és ezt mondja vala mentében: [Szerelmes] fiam, Absolon! [édes] fiam, [édes] fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, [édes] fiam, [szerelmes] fiam!
1 大 卫 数 点 跟 随 他 的 人 , 立 千 夫 长 、 百 夫 长 率 领 他 们 。
2 大 卫 打 发 军 兵 出 战 , 分 为 叁 队 : 一 队 在 约 押 手 下 , 一 队 在 洗 鲁 雅 的 儿 子 、 约 押 兄 弟 亚 比 筛 手 下 , 一 队 在 迦 特 人 以 太 手 下 。 大 卫 对 军 兵 说 : 我 必 与 你 们 一 同 出 战 。
3 军 兵 却 说 : 你 不 可 出 战 。 若 是 我 们 逃 跑 , 敌 人 必 不 介 意 ; 我 们 阵 亡 一 半 , 敌 人 也 不 介 意 。 因 为 你 一 人 强 似 我 们 万 人 , 你 不 如 在 城 里 预 备 帮 助 我 们 。
4 王 向 他 们 说 : 你 们 以 为 怎 样 好 , 我 就 怎 样 行 。 于 是 王 站 在 城 门 旁 , 军 兵 或 百 或 千 地 挨 次 出 去 了 。
5 王 嘱 咐 约 押 、 亚 比 筛 、 以 太 说 : 你 们 要 为 我 的 缘 故 宽 待 那 少 年 人 押 沙 龙 。 王 为 押 沙 龙 嘱 咐 众 将 的 话 , 兵 都 听 见 了 。
6 兵 就 出 到 田 野 迎 着 以 色 列 人 , 在 以 法 莲 树 林 里 交 战 。
7 以 色 列 人 败 在 大 卫 的 仆 人 面 前 ; 那 日 阵 亡 的 甚 多 , 共 冇 二 万 人 。
8 因 为 在 那 里 四 面 打 仗 , 死 于 树 林 的 比 死 于 刀 剑 的 更 多 。
9 押 沙 龙 偶 然 遇 见 大 卫 的 仆 人 。 押 沙 龙 骑 着 骡 子 , 从 大 橡 树 密 枝 底 下 经 过 , 他 的 头 髮 被 树 枝 绕 住 , 就 悬 挂 起 来 , 所 骑 的 骡 子 便 离 他 去 了 。
10 冇 个 人 看 见 , 就 告 诉 约 押 说 : 我 看 见 押 沙 龙 挂 在 橡 树 上 了 。
11 约 押 对 报 信 的 人 说 : 你 既 看 见 他 , 为 甚 么 不 将 他 打 死 落 在 地 上 呢 ? 你 若 打 死 他 , 我 就 赏 你 十 舍 客 勒 银 子 , 一 条 带 子 。
12 那 人 对 约 押 说 : 我 就 是 得 你 一 千 舍 客 勒 银 子 , 我 也 不 敢 伸 手 害 王 的 儿 子 ; 因 为 我 们 听 见 王 嘱 咐 你 和 亚 比 筛 并 以 太 说 : 你 们 要 谨 慎 , 不 可 害 那 少 年 人 押 沙 龙 。
13 我 若 妄 为 害 了 他 的 性 命 , 就 是 你 自 己 也 必 与 我 为 敌 ( 原 来 , 无 论 何 事 都 瞒 不 过 王 。 )
14 约 押 说 : 我 不 能 与 你 留 连 。 约 押 手 拿 叁 杆 短 枪 , 趁 押 沙 龙 在 橡 树 上 还 活 着 , 就 刺 透 他 的 心 。
15 给 约 押 拿 兵 器 的 十 个 少 年 人 围 绕 押 沙 龙 , 将 他 杀 死 。
16 约 押 吹 角 , 拦 阻 众 人 , 他 们 就 回 来 , 不 再 追 赶 以 色 列 人 。
17 他 们 将 押 沙 龙 丢 在 林 中 一 个 大 坑 里 , 上 头 堆 起 一 大 堆 石 头 。 以 色 列 众 人 都 逃 跑 , 各 回 各 家 去 了 。
18 押 沙 龙 活 着 的 时 候 , 在 王 谷 立 了 一 根 石 柱 , 因 他 说 : 我 没 冇 儿 子 为 我 留 名 。 他 就 以 自 己 的 名 称 那 石 柱 叫 押 沙 龙 柱 , 直 到 今 日 。
19 撒 督 的 儿 子 亚 希 玛 斯 说 : 容 我 跑 去 , 将 耶 和 华 向 仇 敌 给 王 报 仇 的 信 息 报 与 王 知 。
20 约 押 对 他 说 : 你 今 日 不 可 去 报 信 , 改 日 可 以 报 信 ; 因 为 今 日 王 的 儿 子 死 了 , 所 以 你 不 可 去 报 信 。
21 约 押 对 古 示 人 说 : 你 去 将 你 所 看 见 的 告 诉 王 。 古 示 人 在 约 押 面 前 下 拜 , 就 跑 去 了 。
22 撒 督 的 儿 子 亚 希 玛 斯 又 对 约 押 说 : 无 论 怎 样 , 求 你 容 我 随 着 古 示 人 跑 去 。 约 押 说 : 我 儿 , 你 报 这 信 息 , 既 不 得 赏 赐 , 何 必 要 跑 去 呢 ?
23 他 又 说 : 无 论 怎 样 , 我 要 跑 去 。 约 押 说 : 你 跑 去 罢 ! 亚 希 玛 斯 就 从 平 原 往 前 跑 , 跑 过 古 示 人 去 了 。
24 大 卫 正 坐 在 城 瓮 里 。 守 望 的 人 上 城 门 楼 的 顶 上 , 举 目 观 看 , 见 冇 一 个 人 独 自 跑 来 。
25 守 望 的 人 就 大 声 告 诉 王 。 王 说 : 他 若 独 自 来 , 必 是 报 口 信 的 。 那 人 跑 得 渐 渐 近 了 。
26 守 望 的 人 又 见 一 人 跑 来 , 就 对 守 城 门 的 人 说 : 又 冇 一 人 独 自 跑 来 。 王 说 : 这 也 必 是 报 信 的 。
27 守 望 的 人 说 : 我 看 前 头 人 的 跑 法 , 好 象 撒 督 的 儿 子 亚 希 玛 斯 的 跑 法 一 样 。 王 说 : 他 是 个 好 人 , 必 是 报 好 信 息 。
28 亚 希 玛 斯 向 王 呼 叫 说 : 平 安 了 ! 就 在 王 面 前 脸 伏 于 地 叩 拜 , 说 : 耶 和 华 ― 你 的 神 是 应 当 称 颂 的 , 因 他 已 将 那 举 手 攻 击 我 主 我 王 的 人 交 给 王 了 。
29 王 问 说 : 少 年 人 押 沙 龙 平 安 不 平 安 ? 亚 希 玛 斯 回 答 说 : 约 押 打 发 王 的 仆 人 , 那 时 仆 人 听 见 众 民 大 声 諠 譁 , 却 不 知 道 是 甚 么 事 。
30 王 说 : 你 退 去 , 站 在 旁 边 。 他 就 退 去 , 站 在 旁 边 。
31 古 示 人 也 来 到 , 说 : 冇 信 息 报 给 我 主 我 王 ! 耶 和 华 今 日 向 一 切 兴 起 攻 击 你 的 人 给 你 报 仇 了 。
32 王 问 古 示 人 说 : 少 年 人 押 沙 龙 平 安 不 平 安 ? 古 示 人 回 答 说 : 愿 我 主 我 王 的 仇 敌 , 和 一 切 兴 起 要 杀 害 你 的 人 , 都 与 那 少 年 人 一 样 。
33 王 就 心 里 伤 恸 , 上 城 门 楼 去 哀 哭 , 一 面 走 一 面 说 : 我 儿 押 沙 龙 啊 ! 我 儿 , 我 儿 押 沙 龙 啊 ! 我 恨 不 得 替 你 死 , 押 沙 龙 啊 , 我 儿 ! 我 儿 !