1 És megjelenték Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont.
2 És gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallja vala, hogy beszélik: Így bánkódik a király az õ fián.
3 És belopózkodék a nép azon a napon, bemenvén a városba, mint lopózkodni szokott a nép, mely szégyenli magát, hogy a harczból elmenekült.
4 A király pedig eltakarván orczáját, fenszóval kiáltja vala a király: [Édes] fiam, Absolon! Absolon, [édes] fiam! [szerelmes] fiam!
5 Akkor méne Joáb a házba a királyhoz, és monda: Megszégyenítetted e mai napon minden te szolgáidnak orczáját, kik e mai napon a te lelkedet megszabadították, és a te fiaidnak és leányidnak lelkeit, és feleségidnek lelkeit, és ágyasidnak lelkeit;
6 Szeretvén azokat, a kik téged gyûlölnek és gyûlölvén azokat, a kik téged szeretnek; mert kijelentetted ma, hogy elõtted a vezérek és szolgák mind semmik; mert tapasztaltam ma, hogy csak élne Absolon, ha mi mindnyájan meghaltunk volna is ma, jobbnak tetszenék néked.
7 Azért most kelj fel, menj ki, és szólj kedvök szerint a te szolgáidnak; mert esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem jössz, ez éjjel egy ember sem marad melletted, és ez gonoszabb lesz reád nézve mindama nyomorúságnál, mely veled történt ifjúságodtól fogva, mind e mai napig.
8 Felkele azért a király és leüle a kapuban, és hírül adták az egész népnek, mondván: Ímé a király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a királynak. Izráel pedig elmenekült, kiki az õ sátorába.
9 Mind az egész nép között pedig nagy veszekedés vala Izráelnek mindenik nemzetségében, kik ezt mondják vala: A király szabadított meg minket a mi ellenségeinknek kezébõl, a Filiszteusok kezébõl is õ szabadított meg; és most Absolon elõl elmenekült az országból.
10 Absolon pedig, kit felkentünk vala, meghalt a hadban. Mit késtek azért hazahozni a királyt?
11 Dávid király pedig elkülde Sádók és Abjátár papokhoz, mondván: Szóljatok a júdabeli véneknek, ezt mondván: Mi az oka, hogy utolsók akartok lenni a királynak hazahozásában? Mert az egész Izráelnek szava eljutott a királynak házába.
12 Én atyámfiai vagytok, én csontom és én testem vagytok; miért lesztek tehát utolsók a királynak hazahozásában?
13 És Amasának azt mondjátok: Nemde te is nem én csontom és testem vagy-é? Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha nem leszel a sereg fõvezére minden idõben én elõttem Joáb helyett.
14 És megnyeré Júda minden emberének szívét, mint egy emberét, kik elküldének a királyhoz: Jõjj haza mind te, mind a te szolgáid.
15 Hazatére azért a király; és a mint a Jordánhoz érkezék, Júda férfiai Gilgálba menének, hogy a királynak eleibe jussanak, és általvigyék a királyt a Jordánon.
16 Siete pedig Sémei is, Gérának fia, a Bahurimból való Benjáminita, és õ is a Júda nemzetségével eleibe méne Dávid királynak.
17 És ezer ember vala õ vele Benjámin [nemzetség]ébõl, és Siba, a Saul házában való szolga, és tizenöt fia, és húsz szolgája is vele valának, és általmenének a Jordánon a király elõtt.
18 Kompot is vivének által, hogy a király háznépét általhozzák, és hogy kedve szerint cselekedjenek. Sémei pedig Gérának fia, térdre esék a király elõtt, mikor a Jordánon általment.
19 És monda a királynak: Ne tulajdonítsa [vétkül] nékem az én uram [az én] álnokságomat; és ne emlékezzél meg arról, hogy gonoszul cselekedék veled a te szolgád azon a napon, a melyen az én uram, a király Jeruzsálembõl kiméne, hogy szívére venné a király;
20 Mert elismeri a te szolgád, hogy én vétkeztem, és ímé az egész József nemzetsége közül én jöttem ma elõször, hogy a királynak, az én uramnak eleibe menjek.
21 És felele Abisai, Sérujának fia és monda: Nem ölöd-é meg azért Sémeit, hogy káromlásokat szólott az Úrnak felkentje ellen?
22 Monda pedig Dávid: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai, hogy ellenkezni akartok velem ma? Ma kellene-é embert ölni Izráelben? Mintha nem tudnám, hogy ma lettem [újonnan] Izráel királya.
23 És monda a király Sémeinek: Nem halsz meg; és megesküvék néki a király.
24 Méfibóset is, Saulnak fia eleibe jöve a királynak, és sem lábait, sem szakálát meg nem tisztította, sem ruháját meg nem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király elment vala, mindama napig, a melyen békességgel haza jöve.
25 És lõn, hogy mikor Jeruzsálembõl kijött eleibe a királynak, monda néki a király: Miért nem jöttél volt el velem Méfibóset?
26 És õ felele: Uram király, az én szolgám csalt meg engem; mert azt mondotta a te szolgád: Megnyergeltetem a szamarat, és felülök rá, és elmegyek a királylyal; mert sánta a te szolgád.
27 És rágalmazott [engem], a te szolgádat az én uram, a király elõtt; de az én uram, a király [olyan,] mint az Istennek angyala: azért cselekedjél úgy, a mint néked tetszik!
28 Mert jóllehet az én atyámnak egész háznépe csak halált érdemlett volna az én uramtól, a királytól, mégis a te szolgádat azok közé helyezéd, a kik asztalodnál esznek. Azért micsoda követelésem és micsoda kérésem volna még a király elõtt?
29 Monda néki akkor a király: Mi szükség többet szólnod? Én megmondottam, hogy te és Siba osztozzatok meg a jószágon.
30 És monda Méfibóset a királynak: Elveheti az egészet, csakhogy az én uram, a király békességben haza jöhete.
31 A Gileádból való Barzillai is eljöve Rógelimból, és általméne a királylyal a Jordánon, kisérvén õt a Jordánon.
32 Barzillai pedig igen vén [ember] vala, nyolczvan esztendõs, és õ táplálta vala a királyt, míg Mahanáimban lakott; mert igen gazdag ember vala.
33 Monda pedig a király Barzillainak: Jere velem és eltartlak téged magamnál Jeruzsálemben.
34 Barzillai pedig monda a királynak: Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy én felmehetnék a királylyal Jeruzsálembe?
35 Nyolczvan esztendõs vagyok ma, avagy képes vagyok-é még különbséget tenni a jó és rossz között, vagy érzem-é, a te szolgád, ízét annak, a mit eszem és iszom, vagy gyönyörködhetem-é az éneklõ férfiak és asszonyok hangjaiban? Miért lenne terhére a te szolgád az én uramnak, a királynak?
36 Egy kevés ideig [óhajtana] a Jordánon átmenni a királylyal a te szolgád; miért adna azért a király nékem ily nagy jutalmat?
37 Hadd menjen vissza, kérlek, a te szolgád, és hadd haljak meg az én városomban, az én atyámnak és anyámnak temetõhelyében. Hanem inkább ímhol a te szolgád, Kimhám, menjen el õ a királylyal, az én urammal, és cselekedjél úgy vele, a mint néked jónak tetszik.
38 És monda a király: Jõjjön el velem Kimhám és azt cselekszem vele, a mi néked tetszik; és valamit tõlem kivánsz, megcselekeszem veled.
39 Mikor pedig általkelt a Jordánon az egész nép, és a király is általment, megcsókolván a király Barzillait, megáldá õt, ki visszatére az õ helyére.
40 Általméne pedig a király Gilgálba, és Kimhám õ vele megy vala és Júdának egész népe, a kik a királyt átszállították, sõt Izráel népének is fele.
41 És ímé, Izráelnek minden férfiai eljövének a királyhoz és mondák a királynak: Miért loptak el téged a mi atyánkfiai, a Júda nemzetsége? És hozták által a királyt és az õ háznépét a Jordánon, és Dávidnak minden embereit vele egyetemben?
42 Felelének pedig mindnyájan a Júda férfiai az Izráel férfiainak: [Azért,] mert a király közelebb áll hozzám; és miért neheztelsz ezért a dologért? Avagy megvendégelt-é azért a király? Avagy megajándékozott-é valami ajándékkal?
43 Felelvén pedig az Izráel férfiai a Júda férfiainak, mondának: Tízszeres részem van nékem a királyhoz, és Dávidra nézve is elsõbbségem van feletted. Miért tartottál azért semminek engem? Avagy nem én tettem-é legelõször szóvá, hogy hozzuk haza a mi királyunkat? De mindazáltal erõsebb lõn a Júda férfiainak szava, az Izráel férfiainak szavánál.
1 冇 人 告 诉 约 押 说 : 王 为 押 沙 龙 哭 泣 悲 哀 。
2 众 民 听 说 王 为 他 儿 子 忧 愁 , 他 们 得 胜 的 欢 乐 却 变 成 悲 哀 。
3 那 日 众 民 暗 暗 地 进 城 , 就 如 败 阵 逃 跑 、 惭 愧 的 民 一 般 。
4 王 蒙 着 脸 , 大 声 哭 号 说 : 我 儿 押 沙 龙 啊 ! 押 沙 龙 , 我 儿 , 我 儿 啊 !
5 约 押 进 去 见 王 , 说 : 你 今 日 使 你 一 切 仆 人 脸 面 惭 愧 了 ! 他 们 今 日 救 了 你 的 性 命 和 你 儿 女 妻 妾 的 性 命 ,
6 你 却 爱 那 恨 你 的 人 , 恨 那 爱 你 的 人 。 你 今 日 明 明 地 不 以 将 帅 、 仆 人 为 念 。 我 今 日 看 明 , 若 押 沙 龙 活 着 , 我 们 都 死 亡 , 你 就 喜 悦 了 。
7 现 在 你 当 出 去 , 安 慰 你 仆 人 的 心 。 我 指 着 耶 和 华 起 誓 : 你 若 不 出 去 , 今 夜 必 无 一 人 与 你 同 在 一 处 ; 这 祸 患 就 比 你 从 幼 年 到 如 今 所 遭 的 更 甚 !
8 于 是 王 起 来 , 坐 在 城 门 口 。 众 民 听 说 王 坐 在 城 门 口 , 就 都 到 王 面 前 。 以 色 列 人 已 经 逃 跑 , 各 回 各 家 . 去 了 。
9 以 色 列 众 支 派 的 人 纷 纷 议 论 说 : 王 曾 救 我 们 脱 离 仇 敌 的 手 , 又 救 我 们 脱 离 非 利 士 人 的 手 , 现 在 他 躲 避 押 沙 龙 逃 走 了 。
10 我 们 膏 押 沙 龙 治 理 我 们 , 他 已 经 阵 亡 。 现 在 为 甚 么 不 出 一 言 请 王 回 来 呢 ?
11 大 卫 王 差 人 去 见 祭 司 撒 督 和 亚 比 亚 他 , 说 : 你 们 当 向 犹 大 长 老 说 : 以 色 列 众 人 已 经 冇 话 请 王 回 宫 , 你 们 为 甚 么 落 在 他 们 后 头 呢 ?
12 你 们 是 我 的 弟 兄 , 是 我 的 骨 肉 , 为 甚 么 在 人 后 头 请 王 回 来 呢 ?
13 也 要 对 亚 玛 撒 说 : 你 不 是 我 的 骨 肉 么 ? 我 若 不 立 你 替 约 押 常 作 元 帅 , 愿 神 重 重 地 降 罚 与 我 !
14 如 此 就 挽 回 犹 大 众 人 的 心 , 如 同 一 人 的 心 。 他 们 便 打 发 人 去 见 王 , 说 : 请 王 和 王 的 一 切 臣 仆 回 来 。
15 王 就 回 来 , 到 了 约 但 河 。 犹 大 人 来 到 吉 甲 , 要 去 迎 接 王 , 请 他 过 约 但 河 。
16 巴 户 琳 的 便 雅 悯 人 、 基 拉 的 儿 子 示 每 急 忙 与 犹 大 人 一 同 下 去 迎 接 大 卫 王 。
17 跟 从 示 每 的 冇 一 千 便 雅 悯 人 , 还 冇 扫 罗 家 的 仆 人 洗 巴 和 他 十 五 个 儿 子 , 二 十 个 仆 人 ; 他 们 都 逿 过 约 但 河 迎 接 王 。
18 冇 摆 渡 船 过 去 , 渡 王 的 家 眷 , 任 王 使 用 。 王 要 过 约 但 河 的 时 候 , 基 拉 的 儿 子 示 每 就 俯 伏 在 王 面 前 ,
19 对 王 说 : 我 主 我 王 出 耶 路 撒 冷 的 时 候 , 仆 人 行 悖 逆 的 事 , 现 在 求 我 主 不 要 因 此 加 罪 与 仆 人 , 不 要 纪 念 , 也 不 要 放 在 心 上 。
20 仆 人 明 知 自 己 冇 罪 , 所 以 约 瑟 全 家 之 中 , 今 日 我 首 先 下 来 迎 接 我 主 我 王 。
21 洗 鲁 雅 的 儿 子 亚 比 筛 说 : 示 每 既 咒 骂 耶 和 华 的 受 膏 者 , 不 应 当 治 死 他 么 ?
22 大 卫 说 : 洗 鲁 雅 的 儿 子 , 我 与 你 们 冇 何 关 涉 , 使 你 们 今 日 与 我 反 对 呢 ? 今 日 在 以 色 列 中 岂 可 治 死 人 呢 ? 我 岂 不 知 今 日 我 作 以 色 列 的 王 么 ?
23 于 是 王 对 示 每 说 : 你 必 不 死 。 王 就 向 他 起 誓 。
24 扫 罗 的 孙 子 米 非 波 设 也 下 去 迎 接 王 。 他 自 从 王 去 的 日 子 , 直 到 王 平 平 安 安 地 回 来 , 没 冇 修 脚 , 没 冇 剃 鬍 鬚 , 也 没 冇 洗 衣 服 。
25 他 来 到 耶 路 撒 冷 迎 接 王 的 时 候 , 王 问 他 说 : 米 非 波 设 , 你 为 甚 么 没 冇 与 我 同 去 呢 ?
26 他 回 答 说 : 我 主 我 王 , 仆 人 是 瘸 腿 的 。 那 日 我 想 要 备 驴 骑 上 , 与 王 同 去 , 无 奈 我 的 仆 人 欺 哄 了 我 ,
27 又 在 我 主 我 王 面 前 谗 毁 我 。 然 而 我 主 我 王 如 同 神 的 使 者 一 般 , 你 看 怎 样 好 , 就 怎 样 行 罢 !
28 因 为 我 祖 全 家 的 人 , 在 我 主 我 王 面 前 都 算 为 死 人 , 王 却 使 仆 人 在 王 的 席 上 同 人 吃 饭 , 我 现 在 向 王 还 能 辨 理 诉 冤 么 ?
29 王 对 他 说 : 你 何 必 再 题 你 的 事 呢 ? 我 说 , 你 与 洗 巴 均 分 地 土 。
30 米 非 波 设 对 王 说 : 我 主 我 王 既 平 平 安 安 地 回 宫 , 就 任 凭 洗 巴 都 取 了 也 可 以 。
31 基 列 人 巴 西 莱 从 罗 基 琳 下 来 , 要 送 王 过 约 但 河 , 就 与 王 一 同 过 了 约 但 河 。
32 巴 西 莱 年 纪 老 迈 , 已 经 八 十 岁 了 。 王 住 在 玛 哈 念 的 时 候 , 他 就 拿 食 物 来 供 给 王 ; 他 原 是 大 富 户 。
33 王 对 巴 西 莱 说 : 你 与 我 同 去 , 我 要 在 耶 路 撒 冷 那 里 养 你 的 老 。
34 巴 西 莱 对 王 说 : 我 在 世 的 年 日 还 能 冇 多 少 , 使 我 与 王 同 上 耶 路 撒 冷 呢 ?
35 仆 人 现 在 八 十 岁 了 , 还 能 尝 出 饮 食 的 滋 味 、 辨 别 美 恶 么 ? 还 能 听 男 女 歌 唱 的 声 音 么 ? 仆 人 何 必 累 赘 我 主 我 王 呢 ?
36 仆 人 只 要 送 王 过 约 但 河 , 王 何 必 赐 我 这 样 的 恩 典 呢 ?
37 求 你 准 我 回 去 , 好 死 在 我 本 城 , 葬 在 我 父 母 的 墓 旁 。 这 里 冇 王 的 仆 人 金 罕 , 让 他 同 我 主 我 王 过 去 , 可 以 随 意 待 他 。
38 王 说 : 金 罕 可 以 与 我 同 去 , 我 必 照 你 的 心 愿 待 他 。 你 向 我 求 甚 么 , 我 都 必 为 你 成 就 。
39 于 是 众 民 过 约 但 河 , 王 也 过 去 。 王 与 巴 西 莱 亲 嘴 , 为 他 祝 福 , 巴 西 莱 就 回 本 地 去 了 。
40 王 过 去 , 到 了 吉 甲 , 金 罕 也 跟 他 过 去 。 犹 大 众 民 和 以 色 列 民 的 一 半 也 都 送 王 过 去 。
41 以 色 列 众 人 来 见 王 , 对 他 说 : 我 们 弟 兄 犹 大 人 为 甚 么 暗 暗 送 王 和 王 的 家 眷 , 并 跟 随 王 的 人 过 约 但 河 ?
42 犹 大 众 人 回 答 以 色 列 人 说 : 因 为 王 与 我 们 是 亲 属 , 你 们 为 何 因 这 事 发 怒 呢 ? 我 们 吃 了 王 的 甚 么 呢 ? 王 赏 赐 了 我 们 甚 么 呢 ?
43 以 色 列 人 回 答 犹 大 人 说 : 按 支 派 , 我 们 与 王 冇 十 分 的 情 分 ; 在 大 卫 身 上 , 我 们 也 比 你 们 更 冇 情 分 。 你 们 为 何 藐 视 我 们 , 请 王 回 来 不 先 与 我 们 商 量 呢 ? 但 犹 大 人 的 话 比 以 色 列 人 的 话 更 硬 。