1 Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!

2 Vesd el a haragot a te szívedbõl, és vesd el a gonoszt a te testedbõl; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.

3 És emlékezzél meg a te Teremtõdrõl a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jõnek, és míg el nem jõnek az esztendõk, melyekrõl azt mondod: nem szeretem ezeket!

4 A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sûrû felhõk ismét visszatérnek az esõ után.

5 Az idõben, mikor megremegnek a háznak õrizõi, és megrogynak az erõs férfiak, és megállanak az õrlõ leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézõk.

6 És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklõ leányok.

7 Minden halmocskától is félnek, és [mindenféle] ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska [nehezen ]vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az õ örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.

8 Minekelõtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,

9 És a por földdé lenne, mint azelõtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.

10 Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!

11 És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.

12 És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.

13 A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erõsen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak [szavai;] melyek egy pásztortól adattak.

14 Mindezekbõl, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. [ (Ecclesiastes 12:15) A dolognak summája, mindezeket hallván, [ez:] az Istent féljed, és az õ parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fõdolga! ] [ (Ecclesiastes 12:16) Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre elõhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz [legyen az.] ]

1 你 趁 着 年 幼 、 衰 败 的 日 子 尚 未 来 到 ， 就 是 你 所 说 ， 我 毫 无 喜 乐 的 那 些 年 日 未 曾 临 近 之 先 ， 当 纪 念 造 你 的 主 。

2 不 要 等 到 日 头 、 光 明 、 月 亮 、 星 宿 变 为 黑 暗 ， 雨 后 云 彩 反 回 ，

3 看 守 房 屋 的 发 颤 ， 冇 力 的 屈 身 ， 推 磨 的 稀 少 就 止 息 ， 从 窗 户 往 外 看 的 都 昏 暗 ；

4 街 门 关 闭 ， 推 磨 的 响 声 微 小 ， 雀 鸟 一 叫 ， 人 就 起 来 ， 歌 唱 的 女 子 也 都 衰 微 。

5 人 怕 高 处 ， 路 上 冇 惊 慌 ， 杏 树 幵 花 ， 蚱 蜢 成 为 重 担 ， 人 所 愿 的 也 都 废 掉 ； 因 为 人 归 他 永 远 的 家 ， 弔 丧 的 在 街 上 往 来 。

6 银 鍊 折 断 ， 金 罐 破 裂 ， 瓶 子 在 泉 旁 损 坏 ， 水 轮 在 井 口 破 烂 ，

7 尘 土 仍 归 于 地 ， 灵 仍 归 于 赐 灵 的 　 神 。

8 传 道 者 说 ： 虚 空 的 虚 空 ， 凡 事 都 是 虚 空 。

9 再 者 ， 传 道 者 因 冇 智 慧 ， 仍 将 知 识 教 训 众 人 ； 又 默 想 ， 又 考 查 ， 又 陈 说 许 多 箴 言 。

10 传 道 者 专 心 寻 求 可 喜 悦 的 言 语 ， 是 凭 正 直 写 的 诚 实 话 。

11 智 慧 人 的 言 语 好 象 刺 棍 ； 会 中 之 师 的 言 语 又 象 钉 稳 的 钉 子 ， 都 是 一 个 牧 者 所 赐 的 。

12 我 儿 ， 还 冇 一 层 ， 你 当 受 劝 戒 ： 着 书 多 ， 没 冇 穷 尽 ； 读 书 多 ， 身 体 疲 倦 。

13 这 些 事 都 已 听 见 了 ， 总 意 就 是 ： 敬 畏 　 神 ， 谨 守 他 的 诫 命 ， 这 是 人 所 当 尽 的 本 分 （ 或 译 ： 这 是 众 人 的 本 分 ） 。

14 因 为 人 所 做 的 事 ， 连 一 切 隐 藏 的 事 ， 无 论 是 善 是 恶 ， 　 神 都 必 审 问 。