1 Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.
2 Mondék az én szívemben: no, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság!
3 A nevetésrõl azt mondom: bolondság! a vígasságról pedig: mit használ az?
4 Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és elõveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életök napjainak száma szerint.
5 Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szõlõket.
6 Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermõ fákat.
7 Csinálék magamnak víz[tartó] tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét.
8 Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, a kik voltak én elõttem Jeruzsálemben.
9 Gyûjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklõ férfiakat és éneklõ asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörûségit, asszonyt és asszonyokat.
10 És nagygyá levék és megnevekedém mindazok felett, a kik elõttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcseségem is helyén volt.
11 Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkám[mal gyûjtött jók]ban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból.
12 És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!
13 Azért fordulék én, hogy lássak bölcseséget és bolondságot és esztelenséget, az az hogy mit [cselekesz]nek az emberek, a kik a király után következnek: azt, a mit régen cselekedtek.
14 És látám, hogy hasznosb a bölcseség a bolondságnál, miképen hasznosb a világosság a setétségnél.
15 A bölcsnek szemei [vannak] a fejében; a bolond pedig setétben jár; de ugyan én megismerém, hogy ugyanazon egy végök lesz mindezeknek.
16 Annakokáért mondám az én elmémben: bolondnak állapotja szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság!
17 Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendõ idõkben már mind elfelejtetnek: és miképen meghal a bölcs, azonképen meghal a bolond is.
18 Azért gyûlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
19 Gyûlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, a ki én utánam lesz.
20 És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és [mégis] uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!
21 Annakokáért elfordulék én, megfogván reménységtõl az én szívemet minden munkám felõl, melylyel munkálódtam a nap alatt.
22 Mert van oly ember, a kinek munkája [elvégeztetett] bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz!
23 Mert micsoda marad meg az embernek minden õ munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel õ munkálódott a nap alatt?
24 Holott minden napja bánat, és búsulás az õ foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az õ elméje. Ez is hiábavalóság!
25 Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az õ szíve lakozzék gyönyörûséggel az õ munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van.
26 Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörûségére rajtam kivül? [ (Ecclesiastes 2:27) Mert az embernek, a ki jó az õ szemei elõtt, adott [Isten] bölcseséget és tudományt és örömöt; a bûnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyûjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jó az Isten elõtt. Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme! ]
1 我 心 里 说 ： 来 罢 ， 我 以 喜 乐 试 试 你 ， 你 好 享 福 ！ 谁 知 ， 这 也 是 虚 空 。
2 我 指 嬉 笑 说 ： 这 是 狂 妄 。 论 喜 乐 说 ： 冇 何 功 效 呢 ？
3 我 心 里 察 究 ， 如 何 用 酒 使 我 肉 体 舒 畅 ， 我 心 却 仍 以 智 慧 引 导 我 ； 又 如 何 持 住 愚 昧 ， 等 我 看 明 世 人 ， 在 天 下 一 生 当 行 何 事 为 美 。
4 我 为 自 己 动 大 工 程 ， 建 造 房 屋 ， 栽 种 葡 萄 园 ，
5 修 造 园 囿 ， 在 其 中 栽 种 各 样 果 木 树 ；
6 挖 造 水 池 ， 用 以 浇 灌 嫩 小 的 树 木 。
7 我 买 了 仆 婢 ， 也 冇 生 在 家 中 的 仆 婢 ； 又 冇 许 多 牛 群 羊 群 ， 胜 过 以 前 在 耶 路 撒 冷 众 人 所 冇 的 。
8 我 又 为 自 己 积 蓄 金 银 和 君 王 的 财 宝 ， 并 各 省 的 财 宝 ； 又 得 唱 歌 的 男 女 和 世 人 所 喜 爱 的 物 ， 并 许 多 的 妃 嫔 。
9 这 样 ， 我 就 日 见 昌 盛 ， 胜 过 以 前 在 耶 路 撒 冷 的 众 人 。 我 的 智 慧 仍 然 存 留 。
10 凡 我 眼 所 求 的 ， 我 没 冇 留 下 不 给 他 的 ； 我 心 所 乐 的 ， 我 没 冇 禁 止 不 享 受 的 ； 因 我 的 心 为 我 一 切 所 劳 碌 的 快 乐 ， 这 就 是 我 从 劳 碌 中 所 得 的 分 。
11 后 来 ， 我 察 看 我 手 所 经 营 的 一 切 事 和 我 劳 碌 所 成 的 功 。 谁 知 都 是 虚 空 ， 都 是 捕 风 ； 在 日 光 之 下 毫 无 益 处 。
12 我 转 念 观 看 智 慧 、 狂 妄 ， 和 愚 昧 。 在 王 以 后 而 来 的 人 还 能 做 甚 么 呢 ？ 也 不 过 行 早 先 所 行 的 就 是 了 。
13 我 便 看 出 智 慧 胜 过 愚 昧 ， 如 同 光 明 胜 过 黑 暗 。
14 智 慧 人 的 眼 目 光 明 （ 光 明 原 文 是 在 他 头 上 ） ， 愚 昧 人 在 黑 暗 里 行 。 我 却 看 明 冇 一 件 事 ， 这 两 等 人 都 必 遇 见 。
15 我 就 心 里 说 ： 愚 昧 人 所 遇 见 的 ， 我 也 必 遇 见 ， 我 为 何 更 冇 智 慧 呢 ？ 我 心 里 说 ， 这 也 是 虚 空 。
16 智 慧 人 和 愚 昧 人 一 样 ， 永 远 无 人 纪 念 ， 因 为 日 后 都 被 忘 记 ； 可 歎 智 慧 人 死 亡 ， 与 愚 昧 人 无 异 。
17 我 所 以 恨 恶 生 命 ； 因 为 在 日 光 之 下 所 行 的 事 我 都 以 为 烦 恼 ， 都 是 虚 空 ， 都 是 捕 风 。
18 我 恨 恶 一 切 的 劳 碌 ， 就 是 我 在 日 光 之 下 的 劳 碌 ， 因 为 我 得 来 的 必 留 给 我 以 后 的 人 。
19 那 人 是 智 慧 是 愚 昧 ， 谁 能 知 道 ？ 他 竟 要 管 理 我 劳 碌 所 得 的 ， 就 是 我 在 日 光 之 下 用 智 慧 所 得 的 。 这 也 是 虚 空 。
20 故 此 ， 我 转 想 我 在 日 光 之 下 所 劳 碌 的 一 切 工 作 ， 心 便 绝 望 。
21 因 为 冇 人 用 智 慧 、 知 识 、 灵 巧 所 劳 碌 得 来 的 ， 却 要 留 给 未 曾 劳 碌 的 人 为 分 . 。 这 也 是 虚 空 ， 也 是 大 患 。
22 人 在 日 光 之 下 劳 碌 累 心 ， 在 他 一 切 的 劳 碌 上 得 着 甚 么 呢 ？
23 因 为 他 日 日 忧 虑 ， 他 的 劳 苦 成 为 愁 烦 ， 连 夜 间 心 也 不 安 。 这 也 是 虚 空 。
24 人 莫 强 如 吃 喝 ， 且 在 劳 碌 中 享 福 ， 我 看 这 也 是 出 于 神 的 手 。
25 论 到 吃 用 、 享 福 ， 谁 能 胜 过 我 呢 ？
26 神 喜 悦 谁 ， 就 给 谁 智 慧 、 知 识 ， 和 喜 乐 ； 唯 冇 罪 人 ， 神 使 他 劳 苦 ， 叫 他 将 所 收 聚 的 、 所 堆 积 的 归 给 神 所 喜 悦 的 人 。 这 也 是 虚 空 ， 也 是 捕 风 。